2020. ősz: Hiúságunk története
ITT támogathatsz bennünket

Abortusz a szocializmusban

2012. május 21. 11:16

Csökken a terhességmegszakítások száma

Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók (Infecundin, Bisecurin) hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. Az 1967–1976 közötti tíz évben 1 616 787 abortusz volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

Horváth Sándor az 1950-es évekbeli sztálinvárosi eseteket elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az abortuszt ellenzők elsősorban a nő teste felett akarnak hatalmat gyakorolni és misztifikálják az anyaságot. Ugyanis természetesnek tartják, hogy a gyermekvállalás a nő életének és mindennapjainak alapvető része. Az a nő, aki saját reprodukciós funkciói felett kontrollt akar gyakorolni, magát a férfiuralmat sérti meg.

Az abortusz ebben a kontextusban családromboló erő, és könnyelműnek számítanak azok a nők, akik maguk akartak arról dönteni, kihordják-e a megfogant életet, avagy nem. A Sztálinvárosi Hírlap orvos szakértője óva intette a nőket az abortusztól, mert gyulladás és meddőség lehet a következménye. Az abortuszt különben is az erkölcstelen élet következményeként ábrázolta. A lapban vitafórum is volt a témával kapcsolatban, amelyben az egyik férfi hozzászóló feleségét okolta amiatt, mert a negyedik gyermekkel is teherbe esett, akit nem akartak megtartani. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy az emberiség lassan a Holdba utazik, hatásos fogamzásgátló eszköz nincs. Az Infencundin és Bisecurin nagy hormontartalmú fogamzásgátló tabletták 1968-as bevezetése előtt a legelterjedtebb fogamzásgátlási módszer a coitus interruptus volt Magyarországon.

A gyes 1967-es bevezetése és az 1973-as népesedéspolitikai koncepció kidolgozása nyomán, illetve a Ratkó gyermekek szülőképes korba jutásával a gyermekszületési szám átmenetileg az 1970-es évek közepére nőtt Magyarországon. 1973-ban a népesedéspolitikai koncepció része volt az abortusz szigorítása(20, ez ellen értelmiségiek (Pór György és felesége, Kőrösi Zsuzsa) aláírásgyűjtést kezdeményeztek. A tiltakozó beadványt, amelyet Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének címezték, ezerötszázötvenhárman írták alá, köztük Rajk Júlia és Károlyi Mihályné is.(21) Az aláírásgyűjtés megtorlásának következménye volt, hogy a házaspárnak külföldre kellett távoznia. Kőrösi Zsuzsát ötödéves hallgatóként kirúgták az egyetemről, a párttag aláírókat fegyelmi bizottság elé citálták.(22) Ez az aláírásgyűjtés az egyetlen nyilvános akció volt a Kádár-korszakban, amelyet a nők önrendelkezési jogáért folytattak.

A Kádár-korszak híres-hírhedt intézménye az abortuszbizottság volt, mely előtt annak a nőnek kellett megjelennie, aki nem kívánt magzatát el akarta vetetni. Az abortusz bizottságok történetének megírása még várat magára, azonban e témával kapcsolatban is nagy szerepe van a visszaemlékezéseknek és filmeknek. Az előadásra készülve kérdeztem olyan nőket, akiknek a 60-as, 70-es években meg kellett jelenniük a bizottság előtt s mindannyian megalázó procedúrának írták le.

Ahogyan Erdős Pál 1982-es, Adj király katonát című filmjében is, amikor a főhősnő megjelenik a bizottság előtt a bizottság egyik tagja azt mondja neki: „„Ha volt bátorságod összefeküdni valakivel, akkor itt ne játszd meg a félénk illedelmest!" Ónagy Zoltán novellarészletében is negatív jelzőkkel illeti a bizottság tagjait, akik úgy érzik, hogy az abortuszt kérelmező nőkkel szemben erkölcsi fölényben vannak: „Az AB-bizottság tagjai rendszerint húsz-negyven évvel öregebbek a vizsgált nõnél. E bizottságokban örök életre megjegyzendõ fazonú, üzemen kívül került nõstények teljesítenek szolgálatot, akik részben kiszuperált, továbblépésre alkalmatlan járási KISZ-titkárok, illetve ezen titkárok titkárnõi, besorolva család- és nõvédelmi intézményekbe. Õk merülnek el a haza- és a gyermekvédelem iránti elkötelezettségtõl, hivatástudattól vezérelve a vizsgált esemény részleteiben, a pornográfia fertelmes mélységéig: Hugyan történt, ez itten pontosan hugyan történt, hugyan csinálta a férfi?"

Az abortuszbizottságok működésébe némi bepillantást nyerhetünk a Nők Lapja cikkei alapján is. Egy 1968-as cikk szerint először az egy gyermekes, nem elvált anyáknak kellett a bizottság elé fáradniuk, mivel egy heti gondolkodási időt kaptak, hátha mégis a gyermekvállalás döntenek. A bizottság elnöke szerint azonban ez a hét általában hatástalan volt. A cikkben megkérdezett fiatal, szőke bérelszámoló lakatos férjével egy egy éven aluli gyermeket nevelt, a szülőknél laktak, és a nőnek ez volt a harmadik abortusza. Utána azokat szólították, akiknél letelt az egy hét gondolkodási idő. Köztük volt egy 19 éves, főiskolás lány, aki sietett volna a tanévnyitóra. Míg egy másik asszony csütörtöki időpontot kért az abortuszra, mert szerdán parkettáztak, péntekre nagytakarítást tervezett. Ezután a többgyermekeseket szólították, végül, akik még maradtak, többnyire tinilányok az édesanyjukkal. A cikk szerzője a szomorúnak és elrettentőnek szánt példák felidézésével a megfelelő, tablettás fogamzásgátlást óhajtotta propagálni.

1987-ben a „terhességmegszakítás-elbírálási lap kérdőívén olyan kérdésekre kellett válaszolni a kérelmezőnek, mint mi a családi állapota, foglalkozása, munkáltatója, iskolai végzettsége, havi keresete, vagyona, hol lakik, hány fővel él együtt, ha védekezett, azt hogyan tette". Ekkoriban azonban azt már ki lehetett mondani, hogy a bizottságokra semmi szükség nincsen, felesleges a nőket kitenni a megalázó procedúrának.

Az újságíró egy 1985-ös adatot idézett, amely szerint Budapesten 1985-ben 20 742 kérelmező járult a bizottság elé és 475 fő kérelmét utasították el, ami az esetek 2%-a volt. Egy 36 éves, háromgyerekes anya leveléből idéztek, aki negyedik gyermekét nem vállalta. Visszeres lábával tablettát nem szedhetett, s a levél szerint férjével fájó szívvel döntöttek úgy, hogy a babát nem tartják meg. Megalázónak érezte, hogy három ismeretlen ember a kitöltött kérdőív alapján dönt a sorsáról, s végül nem a három gyermekére, hanem a korára való tekintettel engedélyezték a műtétet. Egy 18 éves lány, aki az édesanyjával ment, azt panaszolta, hogy anyukájával kiabáltak a bizottság tagjai és kérdőre vonták azért, hogy nem felelősségteljesen nevelte őt. Egy orvostanhallgatónő pedig arra panaszkodott, tőle azt kérdezték, miért nem fogamzásgátló tablettával védekezett. A cikk szerzője Csehszlovákiára hivatkozott, ahol 1987. január 1-jével megszüntették a bizottságokat.

Az értelmiségi nők egyedüli gyermekvállalásának dilemmáit helyezi a középpontjába egy játékfilm, az Embriók, amelyet 1984-ben rendezett Zolnay Pál. Az Embriók beharangozója szerint a film egy 33 éves szülész-nőgyógyász orvosnő, Daróczi Teréz életének néhány nehéz hetéről nyújt drámai képet. „Vállalhatja-e gyerekét házasságon kívül, családos férfitól? Megoldja-e ezzel élete érzelmi, lelki problémáit anélkül, hogy újabb konfliktusokat idézne elő? Vagy marad az abortusz, amit orvosetikailag maga is elítél?" Teréz, a film főhőse elvált, első házasságában volt egy abortusza, mert férje nem akart gyereket. Terhes lesz egy nős férfitől, Tamástól, akinek már 3 gyermeke van: kettő az első, egy a második házasságából.

Az orvosnő szabadidejében szociológusként dolgozik: családokat látogat és felmérést készít azokról a nőkről, akik megszakíttatni kívánják terhességüket. Az orvosnő döntés előtt áll: vállalja-e egyedülálló anyaként a gyermeket? A beharangozó végkövetkeztetése szerint a filmben tehát a „társadalmi és egyéni felelősség ütközik össze az anyai ösztönnel". A film a főszereplő foglalkozása miatt sűrítetten jeleníti meg azokat a választási lehetőségeket, amelyekkel egy Teréz helyzetében levő nőnek szembe kell néznie. Követi azt a lelki folyamatot, azokat az ingadozásokat, amelyek inkább a terhesség megtartása vagy elvetetése mellett szólnak.

A film lezárása is nyitott: az utolsó előtti jelenetben Terézt már tíz hetes terhesen abortuszra tolják be a műtőbe, azonban kollegáitól még egy nap haladékot kér. A lezáró képsorban egy terhes kismamát vizsgál, akinek biztatóan annyit mond: „hamarosan megszüljük". A filmben szerepelnek mind az abortusz melletti, mind az abortusz elleni érvek. Az abortusz mellett szól, hogy a férfi nem akarja a gyereket, a felesége is „árnyékként követi Terézt", hogy meggyőzze arról, ne szülje meg a magzatot. Tamás, amikor Teréz közli vele, hogy egyedül is vállalja a gyereket, önző, gonosz asszonynak nevezi, aki erőszakkal egy boldogtalan gyereket akar a világra hozni.

Teréz felkeresi Tamás első feleségét, aki szintén az abortuszt javasolja, utalva arra, hogy volt férje mennyire nem segítette őt a terhesség és a szülés alatt. Teréz munkahelyén beszélgetve az abortuszra váró nőkkel, szintén megerősítést kap: az egyiknek durva a férje (az ő kérelmét el is utasítja az abortuszbizottság), a másik ikergyermekeket veszített el, ezért nem akar szülni. Egy olyan asszony, akivel szociológusként találkozott, arról mesélt a magnófelvételen, hogy sosem bocsátja meg a gyerek apjának azt, hogy magára hagyta.

Tóth Eszter Zsófia teljes cikkét itt olvashatja el

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Fizessen elő most kedvezményesen!
Bezár