Ki ölte meg Nagy Sándort?

2012. március 23. 08:59

Arzén? A Sztüx mérgezett vize? Baleset? Egyre csak szaporodnak azon elméletek, amelyek a makedón hódító, Nagy Sándor halálának eleddig tisztázatlan körülményeivel foglalkoznak.

Korábban

Gyilkosság vagy betegség?

I.e. 323. június 11-én, körülbelül öt órakor, Babilonban 32 éves korában elhunyt Nagy Sándor (i.e. 356-323). A hír sokkolta az akkor már a mai Albániától Pakisztán keleti feléig terjedő birodalom alattvalóit, noha a hadvezér-király már több mint egy hete haldoklott. A kérdést, hogy mi vagy ki ölte meg a makedón birodalom legnagyobb uralkodóját, azóta sem tudták minden kétséget kizáróan megválaszolni. Halálát általában Sztálinéhoz hasonlítják, de a szovjet diktátorral ellentétben Nagy Sándor esetében sokkal több a kérdőjel, mint a megválaszolt kérdés. Nem hozták közelebb a rejtély megoldását azok az elméletek, amelyek újabban kaptak lábra.

Kevés váratlanabb eseményt tudtak volna elképzelni a kortársak a király hirtelen jött halálánál. Nagy Sándor 12 éves hadjárata sikert sikerre halmozott, azonban amikor 325-ben személyesen vezette csapatait, a dél-ázsiai törzsekkel vívott csatában tüdejét nyíl érte, de aztán belevágott rövid pályafutása talán legmerészebb katonai vállalkozásába: hatvan napon át menetelt katonáival Perzsia kopár tengerpartja mentén.

Amikor két évvel később ágynak esett és meghalt, hadseregén a félelem lett úrrá. Nagy bizonytalanságot szült, hogy a vezetők nem tudták, ki legyen az örökös, mivel az ereje teljében levő Nagy Sándor érthető okokból egyáltalán nem foglalkozott az utódlással, s legitim fiúgyermeke sem volt – igaz, röviddel a halála után született egy, de így sem sikerült megakadályozni, hogy a birodalom szétessen, a trónért pedig öldöklő harc induljon meg az eladdig háttérbe szorult politikai vezetés tagjai között.

Már az ókori történészek sem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy vajon mi okozta Nagy Sándor halálát, bár a többség már akkor is valamilyen betegségre gyanakodott. 1996-ban Eugene Borza Perzsia-szakértő tífuszt állapított meg, de felmerült a malária, a himlő és a leukémia is, amit az alkoholizmus és a tüdőbetegség súlyosbított. De néhány történész például ott tart, hogy még azt sem tudja megállapítani: betegség vagy egy ellenfele végzett a makedón uralkodóval.

Az az elmélet, hogy Nagy Sándor összeesküvés áldozata lett, legutóbb nem várt oldalról kapott nagyobb támogatást. 2004-ben Oliver Stone nagy sikerű filmjében (Nagy Sándor, a hódító) a király parancsnokát, Ptolemaioszt alakító Anthony Hopkins bevallja, hogy ők ölték meg Nagy Sándort, de arra kéri az írnokot, hogy inkább azt írja le, hogy a király betegségben hunyt el.

A gyilkosságról szóló elmélet természetesen nem a rendező fejéből pattant ki. Már Nagy Sándor életében is voltak arra utaló jelek, hogy bármennyire is erőskezű vezető, nem vakon követik őt sorstársai: 325-ben például ülősztrájkkal tiltakoztak a katonák az ellen, hogy tovább meneteljenek keleti irányba a Gangesz felé. A királynak nem is ez okozott igazán főfájását, sokkal inkább az, hogy a zendülésben magas rangú katonai vezetők is részt vettek. Stone ezt az összeesküvés „előjátékának” tartotta, lévén hogy Nagy Sándor 323 után is hadjáratot tervezett. „Nem hiszem, hogy ezek az emberek vele mentek volna Arábiába és Karthágóba” – nyilatkozta még 2008-ban.

A Ptolemaiosz által tollba mondott verziót Brian Bosworth ausztrál kutató egyszerű hamisítványnak tartja, de inkább úgy gondolja, hogy nem ő, hanem Eumenész állhat a háttérben. Az eseményeket elmesélő Királyi Tudósítás – amelynek kivonata Arrianus és Plutarkhosz jóvoltából maradt fenn – lehet a kulcs: mindkét szerző azt állítja, hogy Nagy Sándor lázasan tért haza abból a lakomából, ahol társaival hatalmas ivászatot rendeztek. Betegsége ezt követően 10-12 nap alatt egyre csak súlyosbodott, olyannyira, hogy a király már se beszélni se megmozdulni nem tudott.

következő oldal 1 / 2