Az ügyvéd, aki csőbe húzta Hitlert

2011. augusztus 24. 09:42 BBC News

Nyolcvan éve egy merész ügyvéd, Hans Litten izzasztotta meg a tanúként beidézett Hitlert, leleplezve az SA igazi arcát; a bátor jogász tettéért később életével fizetett.

Korábban

1931 tavaszán Hitlert a berlini bíróságon tanúként hallgatták ki az SA által elkövetett gyilkosságok kapcsán. Az ember, aki kérdéseivel megizzasztotta a későbbi diktátort, egy személyben testesített meg mindent, amit Hitler utált, ugyanis Hans Litten radikális, és elvhű zsidó ügyvéd volt. A fiatal jogász a meghallgatás során ízekre szedte a náci vezető érvelését, amely szerint az NSDAP csak egy békés és demokratikus mozgalom volt.

Litten már a diktátorral való konfliktusát megelőzően következetesen náciellenes nézetekkel rendelkezett. Noha édesapja egy megkeresztelkedett zsidó származású jogászprofesszor volt, Hans az ellenkező utat járta be: zsidó ifjúsági csoportba járt, és héber nyelven tanult. Ügyvédként a munkások és a Német Kommunista Párt egyszerű tagjainak védelmére szakosodott, bár ő maga nem volt sztálinista, ezért összetűzésbe került a Moszkvát követő pártvezetőséggel is.

Az 1931-es ügy apropója az volt, hogy Hitler rohamcsapata, az SA megtámadott egy kommunisták által látogatott szórakozóhelyet, megölve három vendéget. Litten abban a reményben hívta be a párt vezetőjét, hogy leleplezheti az NSDAP stratégiáját, amelynek lényege, hogy az utcák terrorral történő elárasztása révén verik szét a demokráciát. A későbbi diktátor emellett arról is biztosította középosztálybeli szavazóit, hogy mozgalma elkötelezett az "intellektuális felvilágosodás" irányában; a nácik vezérének állítását Litten bravúros kérdéseivel teljesen meghazudtolta.

A kihallgatás során Hitler állította, hogy amit tesz, az száz százalékban legális; erre válaszul a következetes ügyvéd megkérdezte, hogy miért kísérték őt fegyveresek, mire Hitler üvöltve válaszolta azt, hogy ez komplett őrültség. Másodszorra Goebbels pamfletjéből idézve sikerült kibillentenie a pártvezért, ugyanis a kérdéses írásban a weimari köztársaság megdöntésére buzdított a nemzetiszocialista propaganda későbbi vezetője. A per nagy sajtónyilvánosságot kapott, így Litten személye hmar a náci sajtó célkeresztjébe került.

Amikor aztán Hitler közelebb került a hatalomhoz, barátai sürgették a jogászt, hogy hagyja el Németországot, de ő visszautasította, mondván hogy munkások milliói nem menekülhetnek el, így neki is maradnia kell. Nem meglepő hát, hogy Littent az elsők között tartóztathatták le, és a következő öt évben a bátor ügyvéd több koncentrációs tábort megjárt; vele kegyetlenebbül bántak az őrök, akik tudatában voltak a Führer Litten iránti személyes ellenszenvének. Rabtársai csodálták a meghurcolt jogászt, mert kedves volt és megtartotta méltóságát. Mikor az őrök utasították a foglyokat, hogy lépjenek fel a nácik születésnapja alkalmából, Litten egy költeményt olvasott fel gondolatszabadságról. A folyamatos meghrcoltatásokat azonban ő sem bírta ki, és 1938 februárjában felkötötte magát; halálakor még csupán 34 éves volt.

A háború után Litten elnyerte méltó helyét a német emlékezetben, 1951-ben emléktáblát állítottak neki, és a berlini jogászok szervezete Hans Litten nevét vette fel az újraegyesítés után. Mindezek ellenére Litten a hidegháború álozata lett, mert nyugaton sanda szemmel néztek rá baloldali elvei miatt, míg személye keleten a sztálinizmusról vallott kritikus véleménye okán lett nemkívánatos.