Az olimpiai láng: ókortól napjainkig

2011. május 25. 09:06 BBC News

Alig egy év múlva, 2012. május 18-án útjára indul az olimpiai fáklya, hogy aztán 70 nap elteltével – nyolcezer futó kezében megfordulva – Londonban, a jövőre esedékes nyári ötkarikás játékok helyszínén kössön ki. A szervezők tájékoztatása szerint a lakosság 95 százaléka egy órára van a fáklya útvonalától, amely a stratfordi olimpiai standionban fog végződni.

Korábban

A fáklyafutás az ókori görög tradíció felélesztése nyomán lett újra az újkori játékok nélkülönözhetetlen kelléke. Nyári olimpián először az 1936-as berlini versenyeken, míg a téli ötkarikás játékok közül elsőként Norvégiában, Oslóban alkalmazták. Az ötlet az i.e.6-5. századi görög mitológiában gyökerezik: eszerint Prométheusz előbb ellopta a tüzet az istenektől, személy szerint Zeusztól, az istenek atyjától, majd azt a halandóknak adta át.

A Prométheusz tiszteletére rendezett Lampadedromiát, azaz fáklyafutást a római Veszta-szüzek kötik össze a modern kori hagyománnyal, de felidézi az olimpiai játékok előtt deklarált „szent békét” is. „Egyesíti a mitológiai elemeket” – foglalta össze Cressida Ryan oxfordi ókorkutató. „Nem igazán számít, hogy egyeznek-e a tények, túl rég volt már ahhoz, hogy ezeket tudjuk. Ma mindenesetre a jó erejeként használjuk” – tette hozzá.

Az újkori olimpiák történetében először 1928-ban, Amszterdamban lobbant fel a láng, de csak nyolc évvel később, a német fővárosban tették meg vele az első lépéseket. Napfény és parabolikus tükör segítségével gyulladt meg a fáklya, hogy aztán Berlinből Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia után visszatérjen a fővárosba – azokon az országokon keresztül, amelyek később mind a náci agresszió áldozatául estek.

A láng szimbolikus volt Hitlernek, általa a náci vezetés közvetlen kapcsolatot teremthetett az ókori civilizációkkal. „Szimbolikus hidat szerettek volna húzni az ókori Görögország és a Harmadik Birodalom között. A láng a tisztaságot jelképezte, amely az árja fajt testesítette meg” – magyarázta Ryan.

A második világháború utáni első olimpia, az 1948-as londoni ötkarikás játékok szervezői szintén visszanyúltak a látványos olimpiai elemhez. Ebben az időben több incidens is történt, a fáklya útvonala mentén álldogálók többször is megtámadták az olimpia talán legfontosabb szimbólumának számító jelképet.

Azóta több alkalommal is (pl. 1960, Róma: Az ókori váltás; 1988, Szöul: Haladás és Harmónia) egy-egy témát építettek a fáklyafutás köré, a továbbítás pedig időről-időre változott, volt, amikor síelők (pl. 1952, Osló), máskor pedig úszók (1968, Mexikóváros) vitték, volt fenn az égben, kétszer még az űrben is, (1996, Atlanta; 2000: Sydney) de megfordult lovon, kenuban, tevén,sportoló és híresség kezében.

A szervezőket sok kritika érte, mivel az ötvenes évekig nők egyáltalán nem futhattak a fáklyával. Sokszor volt a politikai csatározások terepe, legutóbb éppen három éve, amikor Pekingben a Tibet-párti emberi jogi aktivisták támadásai miatt csak biztonsági őrökkel tudták garantálni a futás zavartalan lebonyolítását.