Közel-keleti konfliktus: középpontban az 1967-es határok

A középkori Palesztina területén, amely a 16. század elején vált az Oszmán Birodalom részévé, szinte kizárólag arabok éltek. A 19. század végén Európában megerősödő cionista mozgalom a bázeli kongresszuson, 1897-ben határozta el, hogy "hazát" teremt a világban szétszóródott zsidóságnak a Szentföldön. Ennek hatására kezdődött meg zsidók bevándorlása a területre.

Az I. világháborúban a palesztinai arabok zendülést robbantottak ki a törökök ellen, majd az Oszmán Birodalom összeomlása után, 1917-ben a terület brit fennhatóság alá került. Arthur Balfour angol külügyminiszter 1917 novemberében kelt nyilatkozatában (az úgynevezett Balfour-deklarációban) London támogatásáról biztosította egy majdani zsidó állam megalakítását - azzal a feltétellel, hogy az szavatolni fogja a területen élő nem zsidó közösségek jogait.

Hitler németországi hatalomra jutása (1933) után tovább erősödött az európai zsidók bevándorlása Palesztinába, amely újabb lökést kapott 1945 után, a holokausztot túlélők Európából történt kivándorlásával. Az ENSZ 1947 novemberében elfogadta azt a tervet, amely előirányozta Palesztina felosztását két - egy arab és egy zsidó - államra. (Az araboknak 44, a zsidóknak 56 százalék jutott volna Palesztina területéből.) Az arab államok és a palesztinai arabok azonban elutasították a fenti tervet.

1948. május 14-én véget ért Palesztinában a brit mandátum, a zsidó közösség pedig másnap kikiáltotta Izrael Államot. A környező arab országok ebben nem nyugodtak bele, és fegyveres harcot indítottak új szomszédjuk ellen. A harcok 1949 januárjáig tartottak, az akkor kötött tűzszüneti egyezmény értelmében Izrael már az egykori Palesztina területének 75 százalékát birtokolta, beleértve Jeruzsálem nyugati felét is. Ezekben a hónapokban mintegy 700 ezer arab menekült el Palesztinából a szomszédos országokba, főleg Jordániába és Libanonba.

1956-ban Gamal Nasszer egyiptomi elnök államosította a Szuezi-csatornát, ami felháborította a nyugati hatalmak egy részét. Októberben Nagy-Britannia és Franciaország támogatásával Izrael megtámadta Egyiptomot, elfoglalva a Gázai-övezetet (amely 1949 óta egyiptomi megszállás alatt állt) és a Sínai-félszigetet. A két térségből csak 1957-ben, az ENSZ és az Egyesült Államok nyomására vonta ki katonáit, akiknek a helyét ENSZ-erő (UNEF = United Nations Emergency Force) foglalta el.

1967 nyarán Egyiptom csapatai - az UNEF kivonulását felhasználva - elfoglalták a Sínai-félsziget csücskén lévő sarm-es-sejki helyőrséget, és lezárták a Tiráni-szorost az izraeli hajók előtt, gyakorlatilag blokád alá helyezve Eilat izraeli kikötővárost. Válaszul Izrael hadserege június 5-én megtámadta Egyiptomot, Jordániát és Szíriát, napok alatt jelentős területi nyereséget érve el. Az úgynevezett hatnapos háború során Izrael elfoglalta Kelet-Jeruzsálemet, Ciszjordániát (azaz a Jordán folyó és az addigi izraeli határ között elterülő térséget), a Sínai-félszigetet, a Gázai-övezetet és a Golán-fennsíkot. Kelet-Jeruzsálemet néhány évvel később bekebelezte, és az egész várost a zsidó állam "örökös fővárosává" nyilvánította az izraeli kormány. A többiek hivatalos megnevezése a mai napig: megszállt területek.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967 novemberében elfogadott 242. számú határozata felszólította Izraelt a "nemrég megszállt összes arab terület" kiürítésére. Ennek Izrael eddig két esetben tett eleget: 1982-ben befejezte a Sínai-félszigetről történő (több szakaszban zajlott) kivonulást. 2006-ban pedig kiürítette a Gázai-övezetet.

Az amerikai elnök által most fölvetett "visszatérés az 1967-es határokhoz" nem igazán új. Abdalláh szaúdi trónörökös az Arab Liga 2002. március végén Bejrútban tartott csúcsértekezletén állt elő azzal a kezdeményezéssel, amelynek értelmében az összes arab állam hajlandó lenne Izrael teljes jogú elismerésére, ha a zsidó állam kivonulna a hatnapos háborúban elfoglalt összes arab területről. Izrael elutasította a szaúdi béketervet.

Obama múlt csütörtöki beszédére, amelyben nyíltan lándzsát tört az 1967-es határokon alapuló béketárgyalások mellett, elutasítóan reagált Izrael. Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt állította, hogy a 44 évvel ezelőtti határok "védhetetlenek" Izrael szempontjából. Mahmúd Abbász palesztin elnök viszont "jó irányba mutató lépést" lát az amerikai elnök kijelentésében, s azt állította, hogy hasonlóan vélekedik több arab vezető, akikkel az Obama-beszédet követően találkozott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

10. Államalapítás és az új rend megszilárdulása Magyarországon a 10–13. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• Egyensúlyteremtő képességében rejlett Szent István sikereinek titka
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére