Kacsalábon forgó palota Szabadkáról

A Szabadkáról szóló tévés tudósításokból a magyar nézők is jól ismerhetik a tornyos épületet, amely az oda látogatók egyik tájékozódási pontja. Azt azonban kevesen tudják, hogy azon a szent helyen a század elején épült középület már a harmadik a maga nemében.

A városháza helye meghatározta Szabadka térszerkezetét, hiszen az 1910-ben felépült épület, a harmadik városháza a második helyén épült, amely viszont az első városházát váltotta ugyanazon a helyen. A kiállítás az első és a második városházát is bemutatja. A mindenkori városháza szerepe és külalakja egy-egy történelmi kort idéz, ezért érdekes.

A városháza mint a hatóság és a közigazgatás központja a korszakról és a város státusáról ad hű képet, hiszen funkciója és a rendelkezésre álló pénzösszegek mértéke szerint tiszteletet parancsoló épület volt, amelyet a kor ízlése szerint alakítottak ki. A korszak városházái egyben azt a célt is szolgálták, hogy bemutassák a város gazdasági erejét és politikai jelentőségét, ezért nagy figyelmet szenteltek a városháza építésnek.

A Rákóczi szabadságharc vége felé Szabadka (Subotica) katonai közigazgatása megszűnt, és a település nagy fejlődésnek indult. Mezővárosi rangra 1743-ban lépett, amikor megkapta az ezzel járó mezővárosi privilégiumokat, és úgynevezett szabadalmazott kamarai mezőváros lett. A mezővárosi közigazgatás igényei miatt vált szükségessé egy városháza, amely 1751-ben épült fel. Tégla alappal bíró, részben vályogból épült egyszintes épület volt, irodával, irattárral, tanácsteremmel és adópénztárral. Innen igazgatták a várost. Többször átalakították, amiről iratok és tervrajzok is fennmaradtak.

A fejlődés azonban nem állt meg. A szorgalmas és igyekvő szabadkaiak 1779-re elérték, hogy városuk szabad királyi városnak minősíttetett. Ez újabb közigazgatási feladatokat is jelentett: kinőtték a nem is olyan régi városházát. Eleik azonban olyan jól megválasztották annak a helyét Szabadka központjában, hogy fel sem merült a helyváltoztatás.

A lebontott épület helyén 1826 és 1828 között felépült a második városháza. Ez jóval nagyobb, egyemeletes épület volt. Tornyában harang volt - és óra díszítette -, a tűzoltók onnan vigyáztak tűzre, vízre. Erről az épületről már több fénykép is fennmaradt. A korabeli dokumentumokban "magában véve csinos és arányos épületnek" titulált városháza nem sokáig elégítette ki a szabadkaiak igényeit, hiszen a város továbbiakban is gyorsan fejlődött, kiváltképpen az 1867-es kiegyezés után.

A harmadik, azaz a mai városháza építéséről már 1906-ban megkezdődtek a tárgyalások, de az építés közvetlen előkészületei csak 1908-ban kezdődtek. Bíró Károly polgármester teremtette meg az építkezés biztos pénzügyi hátterét. A város nem kölcsönt vett fel, hanem birtokaiból adott el.

Az épület tervezői Komor Marcell és Jakab Dezső, a Lechner Ödön által fémjelzett magyar szecesszió követői voltak. Tervüket a pályázatra beérkező 10 pályamű közül választottak ki a bíráló bizottság. Ők egyébként már ismertek voltak a városban a szabadkai neológ hitű zsidók zsinagógájának tervezéséről.

Az épület nagyon szépre és nagyra sikeredett. Az egykori Magyarország egyik legnagyobb ilyen épülete lett, a majdani délszláv állam és a mai Szerbia legnagyobb városháza is. Százöt méter hosszú és 55,5 méter széles, azaz 5838 négyzetméteres területet foglalt el. Mivel több szintes, hasznos alapterülete körülbelül 16 000 négyzetméter. Tornya a kereszt aljáig 72 és fél méter magas ("az Alföld legmagasabb pontja" - ahogy az egyik tervező, Jakab Dezső nevezte), kilátója 41 méter magasan van.

A korabeli sajtót idézi Mészáros Zoltán a kiállítást leíró ismertetőjében: "Szabadka szépet álmodott. Mint az ezeregy éj meséinek szerencsés királya, kinek szolgálatkész óriások lesik óhaját: este lefeküdt és reggelre kelve csak kitekintett az ablakon és - uramfia - ott látott egy tündérszép, kacsalábon forgó palotát, égbeszökő tornyával, száz szobájával, kilencszázkilencvenkilenc ablakával".

Az új épület ugyan már 1910-ben elkészült, összes közigazgatási funkcióját azonban csak 1912-ben vette át. 1910 és 1912 között készültek el teljesen a belső és külső díszítések is. A belső felületeket ugyanis számtalan ornamentikus elemmel, a lakosság mindennapjait is ábrázoló képekkel díszítették, ezen kívül sok szimbolikus jellegű díszítést is alkalmaztak. A földszinten vendéglők, üzletek, bankok, borbélyüzlet, hírlapárusok kaptak otthont.

A szabadkai városháza díszítése több budapesti építményhez is hasonlítható (Vakok Intézete, Földtani Intézet). Szerkezetében pedig a Marosvásárhelyi Közigazgatási Palotával vethető össze, amelyet szintén Jakab és Komor tervezett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Ókor

• Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
• Brutális leszámolással ért véget Róma és Karthágó konfliktusa
• A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján
• Sokat elárulnak a lápokban talált múmiák a régi Európáról 
• Egy „meztelen bölcselő” is adott tanácsokat Nagy Sándornak hadjáratai során
• Sírhalmaik mesélnek a szkítákról, a sztyeppe legendás harcosairól
• Egyszerre látja bűnözőnek és önfeláldozó hősnek az utókor Spartacust
• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Teknős, bor és megvadult ebek, avagy híres görögök furcsa végzetei