Spanyolországban keresték a Szent Grált a nácik

Hitler 1940. októberében meglátogatta Francót (ahol a találkozásról készített képeket később retusálták), mivel a Führer azt remélte, hogy a spanyol diktátort is be tudja vonni a háborúba. Franco azonban semleges maradt, így Hitler kiábrándult a szerinte gyáva vezetőből. A találkozáson részt vett az SS vezetője, Heinrich Himmler is, akit a spanyol sajtó a Ritzben unatkozó, és SS-katonáival a közeli montserrati apátságba hosszú sétákat tevő politikusként mutatott be.

Azt azonban a sajtó sem tudta, hogy Himmler valójában a Szent Grálra vadászott az apátság falai között, és okkult kommandója minden követ megmozgatott, hogy megtalálják a csodafegyvert. A Rico Góngora által írt "La Abadia Profanada" (A megszentségtelenített apátság) című könyv szerint az SS Reichsführer ugyanis azt hitte, hogy a Grál által adott természetfeletti erők segítségével a németek megnyerhetik a háborút.

Góngora a könyv megírása előtt egy egykor ott élő szerzetessel is beszélt, akinek elöljárói megparancsolták, hogy üdvözölje Himmlert. A Barcelona melletti öregek otthonában élő Andreu Ripol Noblét azért érte ez a megtiszteltetés, mert az apátságban élők közül csak ő beszélt németül, így nem meglepő, ha arra is felkérték, hogy segítsen a náciknak megkeresni a Szent Grált. A könyv szerint az egész apátságot meglepte a hirtelen jött érdeklődés, azon pedig végképp meglepődtek, hogy az akkor éppen a katolikus egyház ellen harcoló náci vezér személyesen is megjelent náluk.

Himmler ugyanis abban hitt, hogy Jézus egyáltalán nem volt zsidó, és árja ősökkel rendelkezett, így ennek fényében az sem volt meglepő, ha a Bibliát is átírták. Hitler egyik legmegbízhatóbb embere a faji miszticizmus vonzásában kereste az okkult tárgyakat a világ körül: a Grálon kívül így titkos náci csoportok kutatták a frigyládát, a Krisztusba döfött lándzsát, de még Atlantiszt és Shangri Lát is szerették volna megtalálni.

Himmler a Richard Wagner által írt Parszifál bűvöletében kereste fel a montserrati kolostort, mivel a 13. századi trubadúr, Wolfram von Eschenbach írásai és más művek által inspirált zeneszerző alkotása szerint az ereklye "a Pireneusok nagyszerű kastélyában, Montsalvatban található". A nácik ennek alapján úgy gondolták, hogy Montsalvat nem lehet más, mint Montserrat, és ezt alátámasztotta az a katalán népdal is, amely szerint ott található az "élet titokzatos forrása".

Rico Góngora könyve végül bemutatja azt is, hogy minden törekvés hiába volt: a Grál nem került elő, és a nácik elvesztették a háborút.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2011/nyár

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt