Bepillantás Pompeji mindennapjaiba

Oplontis (a mai Torre Annunziata) külvárosának egyik alagsorában hatalmas mennyiségű gránátalmát tároltak, s ide menekültek azok a lakosok is, akik a pusztító vulkán elől kerestek maguknak menedéket. A nyolcvanas években körülbelül ötven ember földi maradványát azonosították ezen a helyen; az analízis segítségével nemcsak azt tudhattuk meg, hogyan és mitől haltak meg az emberek, hanem azt is, miként éltek és mit fogyasztottak Pompeji lakosai.

Gyakran úgy képzeljük el, hogy a rómaiak sokkal alacsonyabbak voltak, mint a modern emberek. Nos, ez korántsincs így, a pompejiek ugyanis átlagosan magasabb termetűek voltak, mint Nápoly ma élő lakosai – legalábbis a csontok tanúsága szerint. Azzal a tévhittel is le kell számolnunk, hogy az ókori emberek korán haltak volna – a csontok azt mutatják, középkorú, sőt, idős emberek is voltak közöttük. A gyerekcipőben járó orvostudomány miatt ugyan csak minden második gyermek érte el a tíz éves kort, de akinek ez sikerült, nagy esélye volt, hogy tiszteletreméltó kort éljen meg.

Vannak ennél sokkal érdekesebb felfedezések is: az egyik ikerpárnál például veleszületett szifiliszre utaló jeleket véltek felfedezni a szakemberek – ha ez bebizonyosodna, akkor el kellene vetnünk azt az elméletet, hogy a betegséget Kolumbusz és tengerészei cipelték be a 15. században az Újvilágból. Ezek a gyermekek komoly ápolásra szorultak és körültekintő gondoskodást igényeltek – mutatott rá Fabian Kanz bécsi antropológus. Az pedig, hogy túlélték, a római családok támogatására, példamutató hálózati kapcsolatára utal, s egészen más megvilágításba helyezi az ókori társadalmi kapcsolatok viszonyrendszerét.

A földi maradványok két részre való „osztása” is érdekes adalékot szolgáltat Pompeji társadalmi berendezkedésével kapcsolatban. A szoba egyik felében ugyanis csak olyan embereket találtak, akiknél semmilyen használati tárgy nem volt, míg a terem másik végében pénzzel, arannyal és más, értékes tárgyakkal felszerelkezett polgárok voltak. A szakemberek szerint a legvalószínűbb magyarázat erre az, hogy a szegények fejvesztve, ingóságaik, személyes holmijuk nélkül rohantak végzetük elől, miközben a gazdag pompeji polgárok előre megtervezett forgatókönyv szerint cselekedtek – vagy esetleg egyszerű tolvajok voltak, akik útközben rabolták ki a pánikba esett embereket.

A csontok megvizsgálásából az is kiderül, hogy a szegények – ha nem is ugyanolyan mértékben, de – a gazdagokhoz hasonló étrendet folytattak. Az emésztőgödrök azt mutatják, hogy a tengeri sün, a csirke, a tojás, a füge és a dió is az alsóbb társadalmi csoportok asztalára kerülhetett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
• A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
• A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
• Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
• Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
• Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
• Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
• George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
• A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából