Tisztogatás a német külképviseletek "arcképcsarnokában"

"Az arcképcsarnokoknak a jövőben minden külképviseleten egységes képet kell mutatniuk" - idézte a Süddeutsche Zeitung annak a munkacsoportnak az utasítását, amelyet Guido Westerwelle külügyminiszter hívott életre. A lépésre azután került sor, hogy egy októberben közzétett vaskos tanulmány feltárta: a külügyi tárca lelkes kiszolgálója és aktív résztvevője volt a nácik megsemmisítő politikájának. Számos, a nácikkal egy követ fújó diplomata a nyugatnémet külügyminisztérium megalakulása (1951) után visszakerült a szolgálatba, majd halálakor méltató megemlékezést közölt róla a tárca házi újsága.

A jelenlegi gyakorlat szerint a német nagykövetségek jelentős részében a vilmosi birodalom megalakulása (1870) óta az adott országban szolgált összes nagykövet arcmása látható, köztük a "harmadik birodalom" diplomatáinak képe is. A Peter Ammon államtitkár vezette munkacsoport utasítása értelmében 1951 előtt szolgált nagykövetek fényképe ezentúl csak kivételes esetben szerepelhet az arcképcsarnokban. Ezeket a képeket is térben a többiektől elkülönítve szabad csak kifüggeszteni. Azoknak a nyugatnémet diplomatáknak az arcmását pedig, akik már a náci időkben is tagjai voltak a külügyi szolgálatnak, magyarázó szöveggel kell ellátni.

Az október végén publikált tanulmány elkészítésére 2005-ben adott megbízást az akkor külügyminiszter, Joschka Fischer. Előzőleg tudomására jutott, hogy egy elhunyt és a házi újságban felmagasztalt diplomata a 40-es években vérbíróként működött a nácik által megszállt Cseh-Morva Protektorátusban, s több száz halálos ítélet fűződik a nevéhez.

Méltatlankodó hangú jegyzetben bírálta a nagyköveti arcképek megszűrésére utasító rendeletet a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Képrombolás című írás a hagyományokkal való szakítást vet a munkacsoport szemére, egyúttal azt állítva, hogy a Fischer által felkért történészbizottság "jelentésének megbízhatóságát túlbecsülik".

"A hagyományokkal való szakítás ismét megmutatja azt a nagyfokú alkalmazkodóképességet, amely 1870 óta jellemzi a külügyi szolgálat számos hivatalnokát. Emiatt talán a jövőben mind bel-, mind külföldön fel kellene hagyni az arcképcsarnokok gyakorlatával. Ezáltal a tárca egy napon megúszná a képromboló Westerwelle (képét), míg a múltügyi miniszter Fischert azonnal le lehetne akasztani a falról" - zárta jegyzetét a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült