Az euró első áldozata

Geoffrey Howe, a Vaslady egyik bizalmi embere televíziós fellépésekor azt nyilatkozta az őt faggató Brian Walden riporternek, hogy Nagy-Britannia általában véve nem ellensége az eurónak. Thatcher hazatérése után Howe húzta a rövidebbet, majd beadta lemondását, de beszéde a színfalak mögött a vezetésért folytatott harcoknak nyitott utat.

Thatcher 1993-ban megjelent önéletrajzán nem fogott az idők vasfoga. A visszaemlékezésből kiderül, a miniszterelnök asszony milyen alaposan vizsgálta Jacques Delors Európai Monetáris Uniójának ötletét, s megtudhatjuk, hogy a Vaslady nem csípőből utasította el az euró bevezetésének gondolatát, hanem sokkal inkább gazdasági megfontolások intették óvatosságra.

Thatcher figyelmeztette az euróért lelkesedő pénzügyminiszterét, John Majort is, s azt állította, a közös valuta nem talál ugyanúgy gyógyírt Európa gazdasági motorja, Németország, illetve a kisebb országok, mint például Görögország bajára. Thatcher szerint Németországnak infláció-fóbiája van, a kicsik „gazdaságát pedig romba döntheti” az euró bevezetése.

A Vaslady ezzel mintha előre látta volna Írország, Görögország és Portugália jelenkori gazdasági katasztrófáit – az egyik olyan eseményt, amelyet ellenlábasai – Mitterand és Kohl – egyszerűen nem akartak elhinni neki. 1990 novemberében, Thatcher távozásával egy kritikus hang halkult el, s egy új konszenzus volt kialakulóban az euró körül.

Ez a konszenzus az egész brit politikai palettát felölelte: Tony Blair Munkáspártja, a liberális demokraták, a szakszervezetek, vezető üzletemberek, a Financial Times, sőt, még a konzervatívok is mellé álltak, egy ambiciózus libdem képviselő, Danny Alexander pedig Nagy-Britannia Európában címmel indított kampányt. „Az ár, amit megfizetünk az elveszett támogatásokért és munkahelyekért, egyszerűen felbecsülhetetlen” – monda Peter Mandelson munkáspárti politikus. „Az euróövezeten kívül keveset tehetünk az ipar megvédésére a font sterlinget destabilizáló kilengések ellen” – tette hozzá.

A kritikusokat pellengérre állították, a fonthoz körömszakadtukig ragaszkodó politikusok ellen indított hadjárat az olyan képviselőket sem hagyták érintetlenül, mint William Hague, az ellenzék vezére. Hague Thatchert próbálta túllicitálni, amikor azt mondta, hogy a tagság „hatalmas gazdasági boommal és mély recesszióval jár együtt”, a közös valuta bevezetése pedig „visszafordíthatatlan folyamat”. Hague intései süket fülekre találtak, ráadásul a képviselőt azzal vádolták meg, hogy a torykat még jobbra tereli. A sorba még a BBC is beállt, s megpróbálta elhallgattatni a kritikusokat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról