A magyar határvédelem története

2010. szeptember 29. 08:37 Berki Imre

Korábban

A vasfüggöny tündöklése és bukása

Az 1956-os forradalom és szabadságharc nyomán a határőrség a Belügyminisztérium önálló fegyveres testületévé vált. A struktúra és a személyi állomány a régi maradt, néhány nem döntő módosítástól eltekintve. A Határőrség a rendszerváltásig 15-20 ezer fő között inggadozó létszámmal látta el feladatait. Működési területe a határ menti 5-10 km-es területsávra csökkent. A határsávval kapcsolatos korábbi korlátozásokat feloldották. Kialakult a Határőrség szervezetének feladatorientált felépítése. Az örsök látták el a „zöld határőrizetet”, a forgalomellenőrző pontok (FEP-ek) azaz határátkelőhelyek a határforgalom ellenőrzésére voltak hivatottak. Egy-egy régió FEP-jeit és őrseit a kerületparancsnokságok fogták össze, amelyek szakalegységekkel, gazdálkodó aparátussal is rendelkeztek. Az egészet a Határőrség Országos Parancsnoksága irányította, aamelyhez szakosodott kiképzőbázisok is tartoztak.

A határőrség országos parancsnoka a kevésbé hatékony műszaki zár helyett a Szovjetunióban alkalmazott SZ-100-as jelzőrendszer bevezetését szorgalmazta. Így 1965 augusztusában kísérleti jelleggel megépítették a csornai és a szombathelyi kerületek területén. Az SZ-100-as elektromos jelzőrendszer (EJR) a nyugati határszakasz legfontosabb irányainak lezárására, 50 km hosszúságban 10 őrs területén épült fel és 1965. december 15-én 17 órakor bekapcsolták a határőrizetbe. A kísérleti szakaszon szerzett kedvező tapasztalatok alapján a párt- és az állami vezetés az EJR továbbépítése mellett döntött.

Az újonnan letelepítet elektromos jelzőrendszer (EJR) és az államhatár vonala közötti területen 33 lakott település „ragadt benn”, melyek lakosainak és a hozzájuk látogató állampolgárok mozgása jelentősen korlátozásra került, csak a (zöld, vagy piros) határsávi engedéllyel lehetett belépni az így lezárt határsávba. Az EJR kiépítése 1970-ig valósult meg.

Az új EJR a biztonság növelése mellett is fokozta a határőrállomány leterheltségét. Ez abból adódott, hogy az EJR nemcsak emberi beavatkozásra, hanem műszaki-technikai hibákra, időjárási változásokra, vadállatok okozta jelzésekre is reagált. Évente átlag 1500-4000 esetben kellett emiatt az állománynak beavatkozni. A jelzések 2/3-a vadmozgások miatt következett be, a vadfogó kerítés nem bizonyult elégségesnek. A rendszer karabantartásához is sok emberre volt szükség, tetemes pénzt igényelt és jelentős mennyiségű földterületet is kivont a gazdaságból. Nem elhanyagolható negatív hatással bírt a jószomszédi kapcsolatok alakulására is. Érdekesség, hogy a érintkezést beadó, speciális drót, nyugatnémet cég gyártmánya volt.

A határőrizeti rendszerben jelentős változást hozott az a tény, hogy 1974-ben megszűnt a BM Karhatalom, aminek feladatait – a Rendőrség mellett – a Határőrségnek kellett átvennie. A lényegesen megnőtt ellátó – biztosító – kiszolgáló feladatok elvégzésére már kevésnek bizonyult, így jelentős fejlesztésre szorult az addigi „közvetlenzászlóalj”. Ennek következtében azonban nagymértékben torzult a Határőrség erőcsoportosítása: a határőrcsapatok jelentős része már nem a határtérségben diszlokált és tevékenykedett.

A világban és hazánkban zajló folyamatok következtében a 80-as években általánossá vált az egész világra érvényes magyar útlevél, kiszélesedtek a vízumegyezmények és jelentősen felfutott a határforgalom. Előtérbe került a kulturált tömegkiszolgálás fokozásának igénye. Ez további eltolódást indukált a határőrizet–ellenőrzési funkciók irányában. Így jelentős változások következtek be a határőrizet terén, aminek legeklatánsabb mutatói voltak az elektromos jelzőrendszerek, és az un. „vasfüggöny” lebontása, a határőrizet mélységének csökkentése, valamint a fegyverhasználat szigorítása. A már többször említett „Megerősített” szolgálat lényegében elhalt. Mint látható, a Határőrség feladatrendszere mind inkább elmozdult a koalíciós érdekek kiszolgálásától a nemzeti érdekek szolgálata irányába.

1987. október 5-én Székely János vőrgy., a határőrség országos parancsnoka a BM-hez terjesztett jelentésében vázolta az EJR-rel kapcsolatban felmerült aggályokat, kiemelve annak működési zavarait, a határőrök ebből következő fokozott leterheltségét, a növekvő pénzügyi terheket. Jelezte, hogy az elöregedett rendszert fel kellene újítani, ami azonban több százmilliós kiadást jelentene.

A Politikai Bizottság az 1989. február 28-i ülésen készült jegyzőkönyv szerint a Pol. Biz „Egyetért azzal, hogy a Határőrség a nyugati és a déli viszonylatban is az állampolgárokra vonatkozó korlátozó intézkedések megszüntetésével valósítja meg az államhatár eredményes őrizetét. Szükségesnek tartja a határsáv, a határvizekkel kapcsolatos korlátozások felszámolását, az elektromos jelzőrendszer megszüntetését és 1991. január 1-ig történő lebontását, nem tartja indokoltnak a nyomsáv fenntartását sem nyugati, sem déli viszonylatban.”

1989 augusztusára a vasfüggöny véglegesen leomlott, így hamarosan az EJR felszedése is megkezdődött. A Határőrség történetében 1989-től történelmi jelentőségű változások kezdődtek. A nyugati és déli határszakaszokon megszűnt a nyomsáv, lebontották az osztrák határon az elektromos jelzőrendszert.

1990-től megkezdődött a hivatásos határőrizet kiépítése és ezzel együtt a Határőrség szervezetének gyökeres átalakítása. Megszerveződött a tíz Határőr Igazgatóság, a Határőrség regionális irányító szerve, a nagy számban felvett hivatásos határőrök felkészítésére határőr szakközépiskolák jöttek létre. 1998 áprilisában az utolsó sorkatonák is leszereltek a Határőrségtől. Bővült a Határőrség feladatköre és folyamatosan megszülettek a határőrizetet szabályozó törvények. A Határőrség tevékenységét szabályozó jogi háttér végül az 1997. évi XXXII. számú, a határőrizetről és a Határőrségről szóló törvénnyel vált teljessé.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében a Határőrség 1998-ban megkezdte, és eredményesen folytatja a Schengeni Egyezmény által előírt határőrizeti feltételek teljesítésére való felkészülést. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után felmerült, hogy a folyamatok előrehaladtával már nem lesz szükség önálló Határőrségre, ezért előkészítették a Rendőrség és a Határőrség összevonásának tervezetét. A testület 2008. január 1-jén beolvadt a Magyar Köztársaság Rendőrségébe.

előző oldal 3 / 3