Soha nem látott felvételek Lascaux-ból

Ralph Morse 1947-ben, a LIFE második világháború miatt ideiglenes szünetelő, majd újra megnyitott párizsi irodájának megbízásából készített felvételeket a 17 ezer évvel ezelőtti barlangfestményekről. A fotográfusnak meglehetősen nehéz körülmények, ideálisnak korántsem mondható fényviszonyok között kellett dolgoznia. Elektromosság és generátorok híján Morse-nak Londonból kellett hoznia magával apparátot, amelyben felesége, Ruth volt a segítéségére, így ők ketten látták először a rajzokat teljes fényben.

A felfedezés hetvenedik évfordulója alkalmából a magazin eddig csak ritkán, vagy soha nem publikált képeket tett közzé. Visszaemlékezéseiben a ma 93 éves Morse leírja, miként csúsztak le egy darab fán a barlangba, s hogyan engedték le kötélen a felszerelést és a generátort. „Hihetetlen volt először megpillantani azokat a képeket” – mondta a fotográfus. „Teljesen lenyűgözött, milyen szépen megmaradtak a színek több ezer év után is – mintha csak tegnap festették volna őket. A legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy mekkorák ezek a festmények, három-négy méter hosszúak vagy annál is nagyobbak.”

Az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Lascaux-barlang (Dordogne, Franciaország) a kréta időszakból származó mészkőhegységben helyezkedik el, mintegy 250 méter hosszú és 30 méter mély. Mind a rajzok száma, mind a műalkotások értéke szerint egyike a legjelentősebb őskori festett barlangoknak. A festmények és karcolatok nagy része 15-17 ezer éves.

Feltételezések szerint a barlang szakrális funkciót látott el, ám a falakon ábrázolt állatok vélhetően nem a táplálkozási szükségleteket voltak hivatottak biztosítani. A rajzok keletkezésekor a környéken nagy számú rénszarvas-populáció élt, mindennek ellenére csak egy ilyen ábrázolás készült. Feltűnő továbbá, hogy a képek se tájat, se növényeket nem ábrázolnak.

A barlangot 1940 szeptemberében fedezte fel négy gyerek (és egy kutya). Állagának megőrzése azóta is állandó problémát jelent: a francia kormányt és a helyi hatóságokat állandó kritikák érik, hogy nem képesek biztosítani a barlang megfelelő védelmét. A második világháború után megkezdődött a turistaroham: a barlangot naponta 1800 látogató tekintette meg.

Abban az évben, amikor Morse elkészítette a felvételeket, Lascaux-t a turisták előtt is megnyitották, de 1963-ban a párizsi kormány bezáratta a barlangot, mondván, a széndioxid és más fertőző anyagok következtében helyrehozhatatlan károk keletkeztek a festményeken. Ma már csak évente egy-két napra nyitják meg a helyet, hogy a szakemberek felmérjék a műremekek kondícióiban végbemenő változásokat.

A képek a Google Life-archívumában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?