Lavotta János

(1764-1820)

A verbunkos zene egyik úttörőjeként ismert Lavotta János, a "bájoló hegedűs" Pusztafödémesen született 1764. június 5-én. Apja a helytartótanács hivatalnoka volt Pozsonyban, maga is zeneszerető ember volt, sőt a hegedűvonót is jól forgatta.

A fiú 10 évesen már eltökélt érdeklődést mutatott a zene iránt. Egyik első tanára Zavadi Bonaventura, Esterházy Miklós József herceg egykori udvari zenésze, Haydn zenekarának tagja volt, majd Cziczler hegedűvirtuóztól, Batthyány József gróf esztergomi érsek karnagyától tanult, akit bálványozásig szeretett. Középiskoláit Nagyszombaton és Pozsonyban végezte. Első művét, amely sajnos nem maradt fenn az utókor számára, Rhetorica címmel írta Nagyszombaton.

Anyja korán meghalt, mostohaanyja, Névesi Katalin elől elszökött otthonról és Ferdinánd gyalogezredébe állt katonának, de kiruccanása a katonaéletbe rövid ideig tartott, mert apja közbenjárására Bécsbe került, ahol virtuóz játékával hamar felhívta magára a figyelmét és hamarosan a társasági élet kedvence lett.

1786-ban jogot hallgatott Pesten, de közben muzsikált is. Egy ideig a kancellárián hivatalnokoskodott, majd Zichy Károly grófnál volt nevelő, de a zenei sikerek eldöntötték, hogy Lavotta a paragrafusok helyett végleg a kottát választotta. 1792-ben a pest-budai magyar színjátszó társaság "muzsikadirektora" lett. Rapszodikus természete és szólójátékra termett egyénisége alkalmatlanná tette a fegyelmezett karmesterszerepre, de színházakkal való kapcsolata továbbra sem szűnt meg.

Nyugtalan vándorévek következtek, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Miskolcon, majd Losoncon karmesterként és szólistaként is szórakoztatta a közönséget. Különböző nemesi kúriákon fordult meg, huzamosabb ideig élt Ábrányi Kornél atyjánál, Ördögh Alajosnál, aki Stradivari hegedűjét is neki ajándékozta. Nemcsak előadóművészként, de zeneszerzőként is kezdett híressé válni. Igen művelt muzsikus volt, művein a nyugati kultúra hatása is érződött.

Ő volt az egyik tagja - Biharival és Csermákkal - a "virtuóztriásznak". Elsőként komponált ciklikus műveket a verbunkos zene anyagából és elsőként alkalmazta az úgynevezett magyar skálát, amelyet sokáig Liszt Ferencnek tulajdonítottak. Magyaros zenéi mellett nagy számban írt más korabeli divatos táncdarabokat is, többek között menüetteket, kontratáncokat és polonézeket is. 1816-ban Debrecenben "kótás-boltot", azaz zeneműboltot nyitott, majd folytatta vándor életét, de egyre jobban elhatalmasodott rajta betegsége, amit elsősorban az alkoholfogyasztásnak köszönhetett. Élete utolsó hónapjaiban Tállyán élt.

"Hajszolt garabonciáséletet élő, homokba fúló tehetségnek" nevezte az utókor, akinek életműve után a verbunkos rohamos gyorsasággal hódította meg a kamarazenét, zongoramuzsikát, dalirodalmat és a színpadot egyaránt. Ebből alakult a magyar zene újabb kori reprezentatív nemzeti stílusa, és szolgált alapjául a XIX. századi műzenei formáknak.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében