A halottak titkairól Aquincumban
2010. június 4. 15:28 MTI
Az aquincumi temetők titkairól - a rejtélyes múmiákról, a halottak "táplálásáról", a sírokban talált kincsekről esik majd szó vasárnap délelőtt az Aquincumi Múzeumban, ahol az érdeklődők azt is megtudhatják, hogy mit lehet kiolvasni a csontleletekből.
Korábban
A mai Óbuda területén az elmúlt másfél évszázadban több ezer ókori sírt tártak fel a régészek. E feltárások néhány eredményét mutatják be az előadók - Lassányi Gábor régész, aki 2005 óta vezeti az aquincumi polgárváros keleti temetőjének feltárását, valamint Bernert Zsolt antropológus.
Mint Lassányi Gábor, az Aquincumi Múzeum munkatársa elmondta, az aquincumi polgárváros keleti temetőjében az i.sz. 1 század végétől egészen az 5. század elejéig, a polgárváros létének utolsó évtizedéig temetkeztek a Duna-parti temetőben. 2005 óta több mint 1300 temetkezést tártak fel. "Ez a polgárváros köztemetője volt. Nagyon díszes síremlékeket nem találtunk, a leggazdagabbak valószínűleg a főútvonalak mentén, esetleg a városon kívüli villagazdaságok mellett temetkeztek" - magyarázta a régész, aki az érdekességeket sorolva kitért az i.sz. 4. század első feléből származó aquincumi múmiákra.
"Több ilyen temetkezés került elő, elsősorban a polgárvároson kívül, a budai hegyvidéken. A leletgazdagságból ítélve a tehetősebb polgárokról van szó, akik valószínűleg villagazdaságokban laktak. Az olajokkal, gyantával konzervált holttesteket textilekbe csavarták, majd szinte hermetikusan lezárt kőládákban temették el. A viszonylag légmentes környezetnek, illetve a holttestek gondos kezelésének és a 'textilcsomagok' képzésének köszönhetően a múmiák igen jó állapotban maradtak fenn, legalábbis a felnyitás pillanatáig. Sok elmélet született azzal kapcsolatban, hogy etnikailag és kultuszok szempontjából hova lehet sorolni ezeket a temetkezéseket, hiszen a 4. század első felében Pannoniában már elterjedt a kereszténység" - hangsúlyozta Lassányi.
Korábban voltak olyan feltételezések, hogy a holttestkonzerválás az Ízisz-kultuszhoz kapcsolható. "Ezt ma nem mondhatjuk ki egyértelműen, még azt sem, hogy közel-keleti származású személyek a halottak. Ami biztos, hogy nagyon gazdag polgárok, valószínűleg a pogány arisztokrácia egy csoportja temetkezett ily módon. Sejtjük, hogy volt valami keleti kapcsolat, csak nem tudjuk egyértelműen kultuszhoz kötni, nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ezek Ízisz-hívők lettek volna. De mindenképp nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy minél jobban konzerválják, minél épebben megőrizzék a holttesteket" - fogalmazott a régész.
Az előadáson szó esik majd a sírrablók gyomorforgató "szakmájáról", a rómaiak túlvilágképéről, a halottak táplálásának szokásáról is. "A hamvasztásos sírokba esetenként téglákból épített kis csövek vezettek le. Ilyen sírt találtunk 2005-ben a város nyugati temetőjében, ahol az áldozati szertartásnál alkalmazott edény darabja is a csőben volt. Látszott, hogy az áldozati szertartást követően az összetört edény darabjait a halott után küldték. Ezeket néha 'etetőcsőnek' is szoktuk nevezni, rajtuk keresztül lehetett italáldozatokat küldeni a halottak számára a túlvilágra" - mutatott rá.
Bernert Zsolt, a Természettudományi Múzeum munkatársa az antropológia alkalmazásáról beszél majd a régészetben, arról, hogy mit lehet megtudni az egykor élt emberekről pusztán a csontmaradványok alapján, hogyan lehet a korukat, nemüket megállapítani, milyen betegségekre, életmódbeli dolgokra, táplálkozásra lehet következtetni a csontokból.
A temetőben feltárt csontanyag alapján elmondható, hogy nagyon kevert volt a római kori lakosság: a mediterrán népesség mellett éltek itt kelták, germánok, az északi népek képviselői. A polgárvárosi temetkezésekből előkerült csontanyag alapján az antropológus azt is megállapította, hogy a helyi népesség viszonylagos békében élt, kevés ugyanis a durva sérülés: ha vannak is törésnyomok a csontokon, azok sokkal inkább háztartási balesetek következményei.
"Nincsenek nagyon durva, háborús sérülések, amelyek a népvándorlás korára vagy akár a késő római korra voltak jellemzőek egy-egy határ menti erődnél. Kimondottan békés életmódot folytató népesség élt Aquincum polgárvárosában" - összegezte Lassányi Gábor.
Az előadás június 6-án, vasárnap 11 órakor kezdődik az Aquincumi Múzeumban (III., Szentendrei út 135.)
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
- 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
- Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
- Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
- Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- A kémiában és a hadászatban egyaránt tehetségesnek bizonyult Görgei Artúr 09:50
- Még éjszaka sem hagytak fel az támadásokkal a Budát ostromló magyar csapatok 08:20
- Húsz évig várt, hogy elvehesse kedvesét a brit filozófus, John Stuart Mill tegnap
- Minden kiküldetésük előtt bizarr szertartást végeztek el az azték kereskedők tegnap
- Marilyn Monroe is népszerűsítette a cowboyok viseletét, a farmernadrágot tegnap
- Haláláig tagadta bűnösségét Martin Luther King merénylője tegnap
- Szerzetesből besúgóvá vált a magyar jakobinusok vezére, Martinovics Ignác tegnap
- Charles Lindbergh már 23 órája ébren volt, amikor megkezdte az Atlanti-óceánt átszelő útját tegnap