Meggyilkolt királyukról álmodnak a franciák

2010. május 20. 08:11 The Guardian

A 400 éve meggyilkolt, szabados életű, szívtipró IV. Henrikre emlékeznek idén a franciák, akinek uralkodása alatt sikerült kilábalni a 16. századi vallásháborúk zűrzavarából, és akitől egyesek szerint Sarkozy is sokat tanulhatna.

Korábban

Halálának 400. évfordulóján a franciák a fanatikus szerzetes által meggyilkolt Henrikre emlékeznek, akinek személye egyre népszerűbb az országban. A szabados életű uralkodó ugyanis kemény kézzel stabilizálta a gazdaságot, vetett véget a vallásháborúnak, és még Párizs is megért neki egy misét, miközben egyfolytában erős fokhagyma- és lábszaga volt. Népszerű, annak ellenére, hogy a szívtipró király kalandjairól mindenki tudott és tud ma is: Francois Caviglioli francia újságíró szerint „Henrik volt a 16. század Rocco Siffredije, egy pornósztár”, aki azonban saját bevallása szerint sosem mosdott meg.

IV. Henrik meggyilkolása után 400 évvel ellepte a párizsi utcákat: magazinok címlapjairól, hirdetésekről, és kirakatokból mosolyog a franciákra, míg a párizsi útikalauzok IV. Henrik-túrákat hirdetnek, és a mókából a múzeumok sem maradnak ki. A Pireneusok térségében az egykori uralkodó kedvelt ételeit készítik a turistáknak, és nincs olyan francia település, ahol ne emlékeznének rá valamilyen formában.

Francois Bayrou, a francia MoDem vezetője, korábbi elnökjelölt szerint az uralkodónak ott a helye de Gaulle és Napóleon mellett: Henrik ugyanis nem úszott az árral, és nem ment szembe vele, hanem egyszerűen eltérítette a folyót. A Nouvel Observateur múlt heti összeállításában pedig így fogalmazott: jó lenne, ha Sarkozy leülne, és tanulna a királytól.

A rajongás érthető: a gazdasági válságban nagyon népszerű lehet egy olyan vezető, aki nem csak a pénzügyeket tartotta kordában, hanem az identitásválságban is megoldást nyújtott, és ezért mártírhalált halt. Életrajzírója, Gonzague Saint-Bris történész szerint a franciák úgy érzik, hogy a katedrálisok és mecsetek árnyékában szükség lenne Henrikre, aki egyesíthetné a nemzetet.