2022. ősz: Megrázó másnapok
ITT támogathatsz bennünket

Embargó után is pöfékelhetett Kennedy

2010. április 29. 09:36 Fekete István

Nem bízta a véletlenre John F. Kennedy: az Egyesült Államok és Kuba kapcsolatát fagypontra hűtő, a kereskedelmi termékek embargóját deklaráló dokumentumot csak akkor írta alá, miután már kedvenc dohánymárkájából jókora mennyiséget beszerzett.

Az Egyesült Államok embargópolitikája már 1960 márciusában, Dwight D. Eisenhower hivatali ide alatt érvénybe lépett, amikor Fulgencio Batista kormánya és a kubai lázadók között fegyveres harcok törtek ki. Később tovább mérgesedett a helyzet, miután Havanna rátette kezét a karibi szigeten levő amerikai tulajdonokra: a fegyvereladásokra vonatkozó tilalmat követően Washington a kubai gazdaság Achilles-sarkára lépett rá, s a cukorra vonatkozó importkvóta ekkor hirtelen 700 ezer tonnára csökkent. (Kuba külföldi valutájának 80 százalékát a cukorkereskedelemből származó bevétel tette ki.) Ezt a Szovjetunió sem nézhette ölbe tett kézzel, s nagylelkűen a cukor felvásárlására tett visszautasíthatatlan ajánlatot kommunista szövetségese számára.

1961 szeptemberében az amerikai kongresszus a Külföldi Segítségnyújtási Törvény elfogadása mellett döntött, amely a Kubának szánt segély megtagadását vetítette előre, a törvényhozás pedig felhatalmazta az elnököt, hogy totális kereskedelmi embargót hirdessen az Egyesült Államok és a karibi ország között.

A Moszkva-Havanna tengely szorosabbra fűzése arra késztette Kennedy elnököt – akinek elszántságát csak növelte a katasztrofális eredménnyel záruló disznó-öböli akció –, hogy egy végrehajtó rendelet keretében 1962 februárjában kiszélesítse a kereskedelmi árukra vonatkozó korlátozásokat.

A rendelkezés kiterjedt a kubai importcikkekre és az amerikai termékek re-exportjára is – miközben egy 5 millió dolláros program keretében a CIA propagandatevékenységet is folytatott a szigeten.

Még ebben az évben Kubát kizárták – hat tartózkodás és a kubai ellenszavazat mellett – az Amerikai Államok Szövetségéből, s számos multilaterális szankciót foganatosítottak a renitens országgal szemben.

A szigorításoknak még korántsem volt vége, ugyanis a hidegháború legforróbb pillanatait jelentő kubai rakétaválság elülte után a Fehér Ház utazási korlátozásokat léptetett életbe, majd az Egyesült Államokban levő kubai vagyonokat is befagyasztották. Az 1963-as intézkedések 1992-ben léptek törvényerőre (Kubai Demokrácia Törvény, más néven Torricelli-törvény), amelyet négy év múlva a Kubai Szabadság, Demokrácia, Szolidaritás Törvény (Helms–Burton-törvény) rendszerezett.

A sziget gazdaságának megbénítását célzó amerikai embargót azonban maga Kennedy játszotta ki – de még a korlátozás meghirdetése előtt. A demokrata párti elnök megkérte sajtófőnökét, Pierre Salingert, hogy szerezzen be ezer H. Upmann márkajelzésű kubai szivart. Az elnök erre mindössze egy napot adott beosztottjának, de Salinger, lévén maga is a híres dohánytermék megrögzött fogyasztója volt, tudta, hogy hol tudna ekkora mennyiséget beszerezni a szivarokból.

A sajtófőnök már másnap reggel nyolckor besétált Kennedy irodájába ezerkétszáz szivarral, mire az elnök elmosolyodott és kivett az asztalfiókjából egy hosszú papírt: az importokra és a re-exportokra vonatkozó totális kereskedelmi embargóról szóló dekrétumot. Ezt Salinger szeme láttára azonnal aláírta, s innentől fogva illegálisnak minősültek a kubai termékek az Egyesült Államokban – köztük Kennedy egyik gyengéje, a kubai szivar is.

Salinger visszaemlékezésében felidézi, hogy ezt követően csak akkor tudott hozzájutni néhány kubai szivarhoz, amikor Kennedyvel európai országokban, például Franciaországban, Nagy-Britanniában vagy Ausztriában tett látogatást. 1962 májusában Salinger a Szovjetunió első emberénél, Nyikita Hruscsov pártfőtitkárnál vizitelt, aki értesült a sajtófőnöknek a szivarok iránti féktelen rajongásáról, s az előző napon a Fidel Castrótól kapott ajándékát a Fehér Házi beosztottnak kívánta átnyújtani.

Pillanatnyi lelki vívódásán felülemelkedve, Salinger magával vitte a 250 kubai dohányárut tartalmazó, kubai zászlóval átkötött fadobozt a tengerentúlra, ott azonban Kennedy ellenállásába ütközött. Az elnököt szinte letaglózta sajtófőnöke magatartása, s azonnal visszaküldte Salingert a vámra – a beosztott megbízhatatlansága miatt erről elismervényt is kért –, ahonnan egyenesen a zúzdába küldték a szivarokat. Salinger később Európában kapott állást, s az öreg kontinensen kedvére hódolhatott káros szenvedélyének. Sőt, amikor 1974-ben hivatalból Kubában járt, maga Castro kínálta meg egy Cohibával, amely akkoriban kereskedelmi forgalomban még egyáltalán nem volt kapható.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. ősz: Megrázó másnapok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár