Interneten az "elfajzott" műremekek

Az egyetem művészettörténészeinek nyolc év munkájába került, hogy összegyűjtsék a megjelenített tételeket, amelyek között Franz Marc, Emil Nolde, Otto Dix, Marc Chagall, Max Beckmann, Wassily Kandinsky és Ernst Ludwig Kirchner képei is megtalálhatók. Az adatbázisban pontosan részletezik azt is, hogy ezeket melyik múzeumtól vették el, és kihez kerültek, illetve más esetekben azt is kifejtik, hogy a képeknek hol és mikor veszett nyoma, vagy azok hol semmisülhettek meg.

A projekt egyik vezetője, Meike Hoffmann szerint mindezzel arra akarták felhívni a figyelmet, hogy az 1930-as években a német múzeumok milyen fantasztikus gyűjteménnyel rendelkeztek, és hogy ezen kincsek többsége még ma is megvan, csakhogy már magángyűjteményekben. A projekt alapítója, Andreas Hueneke közel negyven éve foglalkozik az "elfajzott képek" náci adatbázisával: tervei szerint az interneten szabadon elérhető adatbázis hamarosan angol nyelven is böngészhető lesz majd.

A nácik a harmincas, illetve a negyvenes években "elfajzottnak" bélyegezték meg azokat a művészeti alkotásokat, amelyek esztétikájukat tekintve nem illettek a nemzetiszocialisták által propagált "emberképbe".

A náci időkben mindenekelőtt a súlyos betegségekben szenvedő, illetve nyomorék embereket bélyegezték "elfajzottaknak", később azonban mindezt kivetítették a kultúrára is, ezzel minősítve az általuk "dekadensnek" tartott művészet kisebbrendűségét. Elsősorban a német expresszionizmus képviselőit illették ezzel a jelzővel, akiknek absztrakt ábrázolásai gyökeresen ellentétesek voltak az "erős" ember náci ideáljával.

A fasiszta kulturális "rendészet" célkeresztjében volt egyebek között a német expresszionizmus kezdetét jelentő, Die Brücke nevű drezdai művészeti közösség, olyan kiemelkedő művészekkel, mint Ernst Ludwig Kirchner, Erich Heckle, Max Pechstein és Emil Nolde. Ugyancsak "fő ellenségnek" számított a weimari köztársaság idejében létrejött Bauhaus-iskola, amelynek képviselői, illetve alkotásaik szintén a nácik dühét váltották ki, képeiket pedig "zsidónak" és "bolsevistának" bélyegezték.

Az "elfajzottnak" nevezett kulturális alkotásokat a nácik előbb a múzeumokban igyekeztek elcsúfítani, majd később szétzúzni vagy pedig pótlólagos devizabevételek fejében külföldön értékesíteni. 1937-ben Joseph Goebbels utasítására nyitották meg Münchenben az Elfajzott művészet című kiállítást, amelyet kétmillióan kerestek fel: a képeket keret nélkül, rasszista szlogenek kíséretében aggatták a falakra. Magukra a művészekre pedig megtorlás, egyebek között alkotási vagy kiállítási tilalom, többükre pedig börtön vagy koncentrációs tábor várt.

A képek egykori tulajdonosainak ma esélyük sincs ezen alkotások visszaigénylésére, ugyanis az elvételükre hozott náci törvény még most is érvényben van. Így állhatott elő az a képtelen helyzet is, hogy bár a festmények egy részét új tulajdonosuk kölcsönadta a múzeumoknak, az intézményeknek ma már eszük ágában sincs visszaadni azokat és inkább a pereskedést választják.

Az adatbázis

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2016

• Régi szakácskönyveink öt rejtélye
• Kassai kérdőjelek
• A székesfehérvári királysírok
• Gillemot Ferenc, a sport megszállottja
• Menázsi a Nagy Háborúban
• A tóalmási Wahrmann–Andrássy-kastély
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Watteau utolsó képe