Kitalált merénylet miatt vesztett népszerűségéből Lincoln
2010. április 19. 13:01 Fekete István
A történészek között vita tárgyát képezi annak eldöntése, hogy 1861-ben a beiktatására készülő Abraham Lincoln elleni merényletkísérlet vajon valóban veszélyt hordozott-e magában, vagy egyszerűen csak a polgárháború által felkorbácsolt indulatok következtében kialakult pánikhangulat agyszüleménye volt.
Korábban
Az 1860 novemberében az Egyesült Államok 16. elnökének megválasztott Lincoln testi épségére nem más, mint Allan Pinkerton, az első nyomozó hivatal, a Pinkerton National Detective Agency megalapítója vigyázott. Pinkertont S. M. Felton, a Philadelphia & Wilmington & Baltimore Vasúttársaság elnöke bérelte fel, hogy feltérképezze a városban működő szeparatista csoportok tevékenységét.
A sztárkém hírében álló Pinkertonnak rendkívül elővigyázatosnak kellett lennie, ugyanis a már megválasztott elnök olyan útvonalon haladt át, ahol az Észak-Dél szembenállás miatt komoly veszély leselkedett Lincolnra, s sokat szerint az élete forgott kockán. A baltimore-i összeesküvésként elhíresült merényletterv szülőhazája ugyanis az a Maryland volt, amely rabszolgatartó államként eleve ferde szemmel tekintett a republikánus államférfinak a feketék felszabadítására vonatkozó elképzeléseire.
Az állítólagos merénylők
A hetven várost és települést magába foglaló, tizenkét napos februári elnöki vizit során Pinkerton egy készülődő összeesküvésről szerzett tudomást, ezért megkérte Lincolnt, hogy mondja le a pennsylvaniai Harrisburg állomását, s titokban folytassa útját Baltimore felé. Lincoln azonban nem tágított – mondván, három fontos beszédet készül tartani, továbbá az amerikai zászlót is felhúzzák jelenlétében –, s az eredeti menetrendnek megfelelően utazott tovább.
Lincoln tudta, hogy a forrongó városban sokan szítják a feszültséget ellene, s hivatalosan nem zajlanak előkészületek az elnök fogadására. Február 22-én az összes kommunikációs vonalat korlátozták Baltimore-ban, hogy a Pennsylvaniában és Marylandben rejtőzködő feltételezett összeesküvők ne tudjanak érintkezni egymással. Amikor Lincoln elhagyta Harrisburg városát, egy különleges vonaton, titokban, az éj leple alatt érkezett meg Baltimore-ba, majd indult tovább Washington irányába.
A terv szerint a támadók késekkel felfegyverezve, a tömegbe vegyülve támadtak volna rá a President Streetnél leszálló elnökre, a merénylet ötletgazdája pedig egy korzikai anarchista, Cipriano Fernandina, és George P. Kane Baltimore rendőrfőkapitánya volt. Február 23-án a Lincolnt szállító vonatra várakozók csalódással vehették tudomásul, hogy a frissen megválasztott elnök helyett csak családja, felesége és gyermekei készülnek fogadni a gratulációkat.
Számos történész érvel amellett, hogy szó sem volt semmiféle merényletről, ráadásul Pinkerton elővigyázatossága teljesen okafogyottá vált, Lincoln ugyanis éppen a hálókocsijában aludt, amikor Philadelphiában elindult az őt szállító vonat, s csak néhány kilométerrel Washington előtt ébredt fel – bár ez az állítás ellentmond annak a ténynek, hogy azon az estén Lincoln álmatlanságban szenvedett. Ezt támasztja alá George Brownnak az 1887-ben megjelent vallomásaiban foglaltak is: Baltimore akkori első embere nem tudott arról, hogy bármiféle merénylet van készülőben az elnök ellen, amely szerinte csak a szenzációra éhesek étvágyának kielégítésére szolgálhatott.
„Lincoln futása” mindenesetre nem tett jót az elnök hírnevének: még a nyíltan republikánuspárti New York Times is negatív fényben tűntette fel a végrehajtó hatalom birtokosát. Az elnököt szinte ízekre szedte az amerikai sajtó, amiért Lincoln feleségét és három gyermekét kitette a módfelett ellenségesen viselkedő baltimore-i nép szeszélyeinek.
Az elnök rögvest a karikatúristák céltáblájává vált, a hosszú katonai köpenyt, skót kalapot és hálóköntöst viselő elnök rajza számtalan újságban (Vanity Fair, Harper’s Weekly stb.) látott napvilágot, a Baltimore Sun ráadásul azt vetette Lincoln szemére, hogy megfutamodásával az elnök a hivatal lealacsonyodásához járult hozzá. Pinkerton szerint azonban Lincolnon csak egy nagykabát és egy ajándékba kapott Kossuth-kalap volt, tehát semmi jel nem utalt arra, hogy az elnök félelmében álruhát öltött volna. Évtizedekkel később egy republikánus honatya ráadásul váltig állította, hogy a skót kalap-sztori a New York Times újságírója, Joseph Howard koholmánya volt.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
30. A „harmadik világ”
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- Elefántokra vadásztak és férfiakat megszégyenítő módon harcoltak a dahomey-i amazonok
- Az ékszerek és a tigrisek megszállottja volt a britek ellen harcoló Tipu szultán
- Pol Pot a földi poklot hozta el Kambodzsának, a vörös khmerek iszonyú rémtetteket követtek el
- Ellensége jégtömbbe fagyasztott fejét órákon át "hallgatta ki" a karibi diktátor
- Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője
- A második világháború végére Hongkong lakossága csaknem a harmadára zsugorodott
- A függetlenség kikiáltásával sem kerülhette el végzetét Rhodézia fehér uralmon alapuló rendszere
- India függetlenségének kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni a csalódott Gandhi
- Míg Gandhi a szellemi, Nehru a mozgalmi vezetője volt az indiai függetlenségi törekvéseknek
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött 2024.11.20.
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco 2024.11.20.
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein 2024.11.20.