Az afrikai holokauszt az emberiség legnagyobb tragédiája

2009. december 4. 10:15 Fekete István

Az "afrikai holokauszt" (szuahéli nyelven maafa) a történelem legnagyobb emberi sorstragédiája, egyben a leghosszabb útvonalon zajló kényszerített migrációs folyamat. Cikkünkkel december 2-ára, a rabszolgaság felszámolásának világnapjára emlékezünk.

Korábban

Az amerikai szenátus szerecsenmosdatása a legújabb mérföldkő a rabszolgaság történetében: idén júniusban született meg a törvény, amely milliók meghurcolása és nyomorba döntése miatt követi meg az afrikaiakat.

A tizenötödik század közepétől kezdve Afrika is bekapcsolódott a rabszolga-kereskedelem vérkeringésébe, aminek következtében a fekete kontinens populációja fokozatosan apadt, Európa pedig learatta ennek babérjait. Kezdetben ez csak az európai kontinensen már meglevő emberkereskedelmet egészítette ki; színes bőrűek a 15. század előtt is elérték Európát, s a világ többi részén – így a Közel-Keleten – is felbukkantak. A transzatlanti kereskedelem nyitánya Portugália felemelkedéséhez köthető, a luzitánok ugyanis kiterjedt hajózási ismeretek birtokában, az óceánok meghódítása után kezdték felfedezni Afrika szubszaharai részét, s indultak el a nyugati part kizsákmányolására.

A 16. század elején az elhurcolt fekete bőrűek érkezése miatt Lisszabon népességének tíz százaléka rendelkezett már afrikai felmenővel. A spanyolok 1503-ban szállították az első rabszolgát Európából az Újvilágba, s 1518-ra az első foglyokat már közvetlenül a fekete kontinensről hajóztatták be, legtöbbjüket Nyugat-Afrikából: Szenegálból, Beninből, Kamerunból, Nigériából és Angolából – a nyugati területek a 19. század első felében annyi rabszolgát biztosítottak az Újvilágnak, mint az összes többi afrikai rész együttvéve. Három város, Bonny, Whydah és Luanda kikötője felelt szinte kizárólagosan a kereskedelemért.

A történészek között újra és újra kitör a fekete kontinensről erőszakkal elszakított rabszolgák körüli számháború: egy a kilencvenes évek végén készült kutatás számukat 10-11 millióra teszi, akik közül körülbelül másfél milliónyian haltak erőszakos halt a hajókon – ahol az emberek egymás hegyén-hátán, összeláncolva, lemeztelenítve ültek – kitört lázadások következtében, vagy veszett oda az embertelen körülmények következtében az átlagosan két hónapig tartó út során. A hajók létszámának negyede gyermek volt, amely arány egyetlen 20. század előtti migrációs folyamat statisztikájával sem mérhető össze. Az 1867-ig (amikor az utolsó transzatlanti hajó érkezik meg Brazíliába), három és fél évszázadig tartó kereskedelemből a portugálok/brazilok (akik már az 1850-es években kezdik feltartóztatni a rabszolgákat szállító hajókat) vették ki a legnagyobb részt a maguk 5,8 millió rabszolgájával; őket követik a britek (3,2 millió) és a franciák (1,3 millió)

Az "afrikai holokauszt" (szuahéli nyelven maafa) többek között azért is volt sorscsapás a fekete kontinens számára, mert az emberi erőforrástól megfosztott földrész a 16. század előtt gazdasági és társadalmi értelemben is felvette a versenyt Európával: Mali királysága a 14. században például nagyobb volt Nyugat-Európánál és a világ egyik leggazdagabb államának tartották.

A történészek közül néhányan azt állítják, hogy abban az időben a rabszolgaság helyi jellegű volt, s azt az Európából származó igény tette szervezetté. Az afrikaiak rendszerint büntetésből, családi adósság törlesztésének elmaradásakor, vagy hadifogolyként válhattak rabszolgává: az európai gyarmatosítók által kínált élvezeti és használati cikkek pedig további ösztönzést adtak a szervezetlen formájú kereskedelem intézményesítésére.

A cukorból, teából és kávéból származó profit volt a háromszögű (Európa, Afrika, Amerika) kereskedelem mozgatórugója, amelyben számos prominens ember is érdekelt volt: például Sir Robert Rich (Warwick grófja) virginai ültetvények tulajdonosa volt. Rich volt a brit Guineai és Benini Kalandorok társaságának egyik alapítója. 1632-ben I. Károly londoni kereskedőknek adott engedélyt a Nyugat-Afrikából elhurcolt emberek Amerikába való szállítására. A háromszögű kereskedelem során először kézműves termékek kerültek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vagy más ’árucikkeket’ szállítottak Amerikába, illetve a karibi térségbe, innen pedig cukor, dohány, rum, rizs, gyapjú érkezett Európába.

Források:

Trans-Atlantic Slave Trade Databases

The Triangular Trade

Africa and the Transatlantic Slave Trade