Augusztusi napon kezdték építeni a gízai Nagy Piramist

2009. szeptember 24. 10:01 National Geographic News, MTI

Az óegyiptomiak i.e. 2470 augusztus 23-án fogtak hozzá a Nagy Piramis megépítéséhez a Gízai-fennsíkon - állítják egyiptomi kutatók.

Korábban

A kutatók Abdel-Halim Nur El-Din, az Egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Hivatal volt vezetőjével az élen számításaikat a Szíriuszra, a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebb csillagára alapozták, amelynek megjelenése hosszú távollét után a hajnali égen az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának kezdetét jelölte. Az óegyiptomi naptárban Szíriusz (egyiptomi nyelven Szopdet, görögül Szóthisz) megjelenése az újév kezdetét is jelölte.

Történelme során az egyiptomi birodalomban az összes grandiózus építmény, sír vagy templom építését az áradás kezdetéhez kötötték, ezt szerencsét hozó időpontnak tartották, mivel a Nílus vize termékeny iszappal borította a földeket, a bőséges termés záloga volt. A fáraók ráadásul majdani nyugvóhelyük építtetését rögtön trónra lépésük után rendelték el. Kheopsz, aki a feltételezések szerint a Nagy Piramisban lelt végső nyughelyre, Abdel-Halim Nur El-Din és kollégái szerint i.e. 2470-ben vette át a hatalmat. A kutatók összehasonlították a modernkori naptárat az óegyiptomi kalendáriummal, s a csillag ciklusával, ennek alapján Szírius július 17-e és 19-e között tért vissza, az áradás viszont 35 nappal később, augusztus 23-án kezdődött.

Mark Hammergren, a chicagói Adler Planetárium csillagásza szerint, aki nem volt részese a kutatásnak, van logika abban, ha a Nílus éves áradására alapozva határozzák meg a Nagy Piramis építésének kezdetét. "Ez körülbelül azonos időben kezdődött minden évben, vagyis stabil tájékozódási pontot jelent" - magyarázta. Mark Hammergren ugyanakkor megjegyzi, hogy a Szíriusz megjelenése a hajnali égen az időjárástól is függ, előfordulhatott, hogy a felhők miatt egy-két napos késéssel észlelhették.

Mahmud Afifi, a Gízai Régészeti Hivatal igazgatója szerint viszont nehéz pontosan meghatározni Kheopsz uralkodásának kezdetét. Az óegyiptomi időszámítás minden fáraó trónra lépésekor a nulláról indult, így nehéz a nyugati időszámítás szerint meghatározni az ókori események dátumát. Ráadásul az óegyiptomi krónikák is megbízhatatlanok, hiszen politikai okokból egy-egy uralkodót kiiktattak a fáraók névsorából.

A népszerűtlen királyok kiiktatása viszont megváltoztatta a többi fáraó uralkodásának dátumát is. Kheopsz esetében például a kutatók egy része trónra lépését 139 évvel korábbra teszi, mint ezt Abdel-Halim Nur El-Din csapata kiszámította. A Nagy Piramis építését sem kezdhették meg egyik napról a másikra, az előkészületek Mahmud Afifi szerint Kheopsz uralkodásának akár egész első évét is igénybe vehették.

Mahmud Afifi a Nagy Piramissal kapcsolatban más tisztázatlan kérdésre is rámutat. "Még azt sem tudjuk, hogy miért választotta a Gízai-fennsíkot. Apja, Sznofru fáraó innen 30 kilométerre, Dahsurban lelt végső nyugalomra. Számtalan elmélet született a Nagy Piramisról, mivel ez az ókori világ egyetlen megmenekült csodája" - emelte ki Mahmud Afifi.

Kheopsz (Hufu) a IV. dinasztia II. uralkodója, Sznofru fáraó és I. Hotepheresz királyné gyermeke, valószínűleg az uralkodó harmadik fia volt. Gízai piramisa a legnagyobb egyiptomi piramis (magassága: 146,5 méter). Uralma a királyi hatalom csúcspontját jelenti az Óbirodalom korában, halotti kultuszát halála után kétezer évvel, a XXVI. dinasztia korában is fenntartották.