Cigánykaraván a jog szorításában

2009. szeptember 3. 11:15 Mikó Zsuzsanna

A szocialista hatóságok egy gyilkosság kapcsán időt és pénzt nem kímélve derítettek fényt egy cigánykaraván 1950-es évekbeli életmódjára. Szociológiai kutatások és bírósági ítéletek, avagy miként borzasztott el mindenkit a romák életmódja.

Korábban

Szociológiai vizsgálat követte a gyilkosságot

A Kecskeméti Megyei Bíróság 1961. június 9-én, 91 napos tárgyalássorozat után 29 vádlottal szemben, több évre visszatekintő bűncselekmény-sorozat ügyében hozott igen súlyos ítéletet. Rostás Fardi Bakró I. rendű és Rostás Tamás II. rendű vádlott esetében halálbüntetést, Sztojka Péter Pecó, Rostás György Tigris, Rostás Rudolf István Bajka, Rostás Lajos Laci és id. Rostás Fardiné Rostás Mura esetében életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki. A vádlottak száma az eljárás alatt folyamatosan nőtt, kezdetben kilenc, az ítélet kihirdetésekor már 29 személy terhére mondta ki a sorozatosan elkövetett bűncselekményeket. A bíróság az ítélet indoklásában kiemelendőnek tartotta, hogy a vádlottak négy kivételével cigány nemzetiségűek, a személyi körülmények leírásánál pedig megállapította, hogy a cigányok egyetlen rokonságot alkotnak.

A rendkívül súlyos ítélet kiszabására több kisebb súlyú bűncselekmény mellett egy gyilkosság elkövetése miatt került sor. 1960. január 20-án reggel ásóval széthasított fejjel találtak egy magányosan élő özvegyasszonyt. A sértett, özv. Csorba Gyuláné férje országos hírű, külföldet is megjárt cigány zenész volt. Az előzmények felderítéskor a bíróság azt állapította meg, hogy a gyilkosság indítéka a pénz volt, mivel az özvegynek magas nyugdíj járt, ami miatt pereskedett és a per megnyerése után visszamenőleg nagyobb összeget fizettek ki neki.

Az összeg nagyságáról mesébe illő hírek terjengtek a tanyavilágban. A bíróság tudni vélte azt is, hogy mire kellett volna ez a nagy összeg a cigánykaravánnak. Id. Rostás Fardi és családja azt tervezte, hogy megvesz egy Mogyoród melletti telket és azon kunyhót, ill. cigányházat építenek maguknak. A telek ára 5000 ft. volt, ebből 2700 ft-ot tudtak kifizetni. A fennmaradó összeg kifizetését februárra vagy márciusra vállalták. Nem volt írásba foglalt szerződés, csak a pénz átvételéről volt egy elismervény és szóbeli megállapodás arról, ha a fennmaradó pénzt nem fizetik ki, akkor a kifizetett pénzt is elveszítik. 1960. február 9-én megkötötték a szerződést az ingatlanra és ki is fizették.

Azonban ha „csak" pénzszerzés érdekében elkövetett gyilkossági üggyel lenne dolgunk, talán csak egy „egyszerű" bírósági eljárást tudnánk felvázolni. Ebben az esetben azonban egy sokkal összetettebb esetről van szó, mivel az eljáró hatóságok időt és pénzt nem kímélve egy cigánykaraván 1950-es évekbeli életmódjára derítettek fényt. A bíróság indoklása 1959 októberétől a gyilkosság elkövetésének idejéig szinte napról-napra nyomon követte a Rostás Fardi vezette cigánykaraván mindennapi életét.

A cigány nagycsalád életébe természetesen a felsőbbség szemével pillanthatunk be, amely sok esetben tendenciózus képet ad, hiszen a periratok olvasásakor szinte tapintható az eljáró hatósági személyek teljes értetlensége és elborzadása a mindennapi élet eseményeivel kapcsolatban. A történészi feltáró munkát egyelőre még az is hátráltatja, hogy egyelőre csak az írásos dokumentumok feldolgozására nyílt lehetőség, a jelentős számú szalagos magnetofonszalagok a technikai lehetőségek hiánya miatt még nem hozzáférhetők. A képet azért torzítja mindez, mivel a vádlotti kihallgatási jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a vádlottak szinte mindegyike vagy írástudatlan, vagy legalábbis az aláírásuk írásképe alapján nem sok fogalmuk lehetett a jegyzőkönyvbe foglaltak értelméről. A hangszalagok így arról is tanúskodhatnak, mennyire hitelesek a rendőrségen és ügyészségen felvett jegyzőkönyvek.

következő oldal 1 / 3