A magyar feministák és a divat

A könyvtár jegyzékét végignézve meglepetést okozhat, hogy a többek között jogi és történeti munkák, nő- és gyermekneveléssel, szegénygondozással foglalkozó művek között divatlapokra bukkanunk. A lap modelljeit látva azonban magyarázatot találunk arra, hogy miért kaphatott helyet egy divatlap az egyesület könyvtárában.

A 19. század második felében kezdődő női emancipációs törekvéseket jelzi, hogy a kiegyezés után sorra alakultak a nők foglalkoztatásával, képzésével, érdekvédelmével, jogaival foglalkozó szervezetek, egyesületek, mint például az Országos Nőképző Egyesület, az Országos Nőiparegylet és az 1904-ben Budapesten megalakult Feministák Egyesülete. Ezzel összefüggésben először külföldön, majd Magyarországon is megjelentek a női öltözködés megreformálásának hívei, akik az egészségtelen fűzőt, a súlyos ruházatot kényelmes, higiénikus öltözettel kívánták felcserélni. Egy korabeli számítás szerint a nők kánikulai napon is majdnem 3 kg súlyú ruhát viseltek.

Élen jártak az újfajta, „reformruhának” nevezett öltözet megismertetésében a feministák, mert emancipációs törekvéseik közé jól illeszkedett az előírásszerű, a társadalmi elismertséget, rangot jelző, ugyanakkor egészségkárosító, kényelmetlen ruhák, a fűző, a turnűr, az abroncs viselésének elvetése. A tanulmányokat folytató és dolgozó nők számára mindenképpen praktikusabb viseletet jelentett a megreformált öltözködés, amelyet a tervezők kiállításokon, divatlapokban igyekeztek megismertetni és megkedveltetni a közönséggel. A reformruhák jellemzője volt a lágy, a test vonalát követő szabásvonal, a szövetek anyagszerű felhasználása, a művészi színvonalú díszítő elemek alkalmazása.

Magyarországon először a gödöllői művésztelep nőtagjai hordták az újfajta öltözetet, mint például a tehetséges Undi Mariska festő- és iparművész, aki ruhaterveket is készített. A Feministák Egyesületének tagjai is bátran viselték a reformruhákat, és mindent megtettek azok elfogadtatásáért. Az új divat ugyanis kezdetben nem aratott osztatlan sikert.

A nő és a társadalom című folyóiratuk 10. számában nyilatkozat-sorozat közlését kezdték meg A női ruházat címmel orvosoktól, művészektől a női öltözködés káros voltáról. Elsőként Okolicsányi-Kuthy Dezső egyetemi magántanár, az Erzsébet királyné szanatórium igazgató főorvosa véleményét közölték, mely szerint: „A női ruházat reformja kérdésében bennünket, a légzőszervek betegségeivel foglalkozó orvosokat legfőképpen a fűző száműzése érdekel.”

Lenhossék Mihály egyetemi tanár, anatómus ostobaságnak tartotta a fűző viselését, az utca porát felszedő, földet söprő szoknyákat. A lábat nyomorító szűk cipők ellen pedig a következőképpen fakadt ki: „a tyúkszemet nem tudom összeegyeztetni az emberi méltósággal.” Az egyesület következetes munkájának is köszönhető, hogy a közízlés talán soha nem változott addig ilyen nagymértékben, mint ami a 20. század elején lezajlott a nők öltözködésében, és amelyet jól illusztrálnak a bemutatott folyóirat ruhatervei.

További részletek és a divatlapok a levéltár oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Őskor

• Már az ókor óta végeznek sikeres koponyaműtéteket
• Székeket akart vásárolni az ebédlőbe, végül a Stonehenge-t vette meg az angol ügyvéd
• Súlyosan károsította a kilélegzett szén-dioxid és a mesterséges világítás a lascaux-i barlangrajzokat
• Ragadozó állatok által elejtett prédák maradványaival táplálkozhatott Samu
• Végigkísérte az emberiség történelmét a trepanáció gyakorlata
• Évezredeken keresztül osztoznia kellett a Homo sapiensnek európai hatalmán