7 végzetes pillanat

Egy detektívfelügyelő önvallomása a Horthy-korszak politikai rendőrségéről

2009. július 23. 12:06

A II. világháború után Magyarországon az elfogott háborús bűnösökkel önvallomásokat írattak. Az egyik ilyen visszaemlékezést Wayand Tibor, volt m. kir. detektívfelügyelő vetette papírra, és abból az 1945 előtti politikai rendőrség működésére is fény derül - tudhatjuk meg Varga Krisztiánnak a Betekintő 2009/1. számában közzétett tanulmányából.


A II. világháború után Magyarországon a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek kézre kerítése az egyik legfontosabb feladatként hárult a rendőrségre. A leghírhedtebb háborús bűnösöket a Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya (PRO) tartóztatta le. Péter Gábor szervezete az elfogott, majd vizsgálati fogságban tartott személyekkel nem ritkán önvallomásokat íratott, mely kihallgatási módszer esetenként eredményesebbnek bizonyult, mint a jegyzőkönyvbe „diktált” vallomástétel, mivel írója – a cselekményei „meggyónásával” – rávilágított az egyéni szerepvállalás és az események közötti összefüggésekre.

Ilyen visszaemlékezéseket készítettek Kádár Gyula, Sigetter Viktor és Garzuly József honvéd vezérkari tisztekkel a Vkf (Vezérkari Főnökség) 2. (hírszerző és kémelhárító) Osztály szervezetéről és működéséről. E visszaemlékezések mellett a legismertebb önvallomásokat Ujszászy István vezérőrnagynak, az Államvédelmi Központ egykori vezetőjének feljegyzései jelentették, saját szerepéről, politikai és hivatali kapcsolatairól, a hírszerzési és kémelhárítási szolgálatok tevékenységéről. Ugyanezen vonulatba illik több más politikai detektív és csendőrnyomozó kihallgatását megelőző (vagy azt kiegészítő) önvallomása, feljegyzése.

A politikai rendőrség beosztottjai rengeteg hasznosítható információt és tényanyagot kaptak a visszaemlékezésekben szereplő eseményekről, személyekről a háború előtti „titkosrendőrség” működéséről. A Politikai Rendészeti Osztály vezetői maguk is megrendeléseket teljesítettek azzal, hogy a Magyar Kommunista Párt (MKP) vezetőitől – nem egyszer közvetlen instrukcióik formájában – kapták meg a vallomásokra vonatkozó útmutatásokat. A politikai rendőrség fogdájában Wayand Tibor volt m. kir. detektívfelügyelő is megírta feljegyzéseit, visszaemlékezéseit. Ezek – miként sorstársa, Ujszászy tábornok jegyzetei – a PRO által előre meghatározott témakörökről, személyekről, eseményekről íródott „tanulmányok” voltak, melyek nemcsak a rendőrségi vizsgálat tárgyát képező anyagok kiegészítésére, hanem politikai koncepció szerint is készültek.

Okkal merül fel azonban a kérdés, hogy ki volt és milyen szerepet játszott egy volt detektívfelügyelő a két világháború közötti politikai rendőrségen? Milyen bizalmas információk birtokában lehetett a rendőrség politikai osztályának működésével és a kommunista ellenes nyomozások lefolytatásával kapcsolatban? Mit tudott a háború utáni állami- és pártvezetőkről, az illegális mozgalomban betöltött szerepükről, felső kapcsolataikról, lebukásuk körülményeiről, a kommunista párt szerveiről?

Wayand Tibor 1890-ben született Budapesten. Az I. világháborúban megjárta az orosz hadifogságot, majd 1920-tól felvételt nyert az államrendőrség detektívtestületébe. Kezdetben detektív-gyakornokként, majd detektívként vett részt az 1920-as évek elején lefolytatott illegális kommunista pártsejtek elleni nyomozásokban. Későbbi pályafutását – pozitív és negatív irányban egyaránt – nagymértékben befolyásolta, hogy jelen volt Rákosi Mátyás és Vas Zoltán 1925 szeptemberi elfogásánál. Szolgálati ideje alatt végig a budapesti főkapitányság politikai nyomozó főcsoportjának baloldali alcsoportjában tevékenykedett és nemcsak a korabeli munkásmozgalomról, az illegális és legális pártok vezetőiről, aktivistáiról szerzett hatalmas ismeretanyagot, hanem közvetlen kollegáiról, főnökeiről is.

Ezzel párhuzamosan – a szakmában egyre inkább elismert tekintélynek örvendve – a nyomozásokban eljáró, majd azokat irányító csendőrségi és kémelhárítói vezetőket és beosztottakat is megismerte. Hivatali teendői mellett jog- és államtudományból doktorátusi végzettséget szerzett és lassan, fokozatosan, az évek alatt összegyűjtött tudása birtokában sajátította el a „szakma” minden fogását. Wayand tehetségére számtalan adalék áll rendelkezésünkre volt kollégáinak (Hain Péter, Cser István, Koltay László, stb.) vallomásain keresztül a csendőrnyomozó parancsnokok (Hajnácskőy László, Árbócz János stb.) által adott jellemzéseken át, az ügyében írt PRO jelentéssel bezárólag. A felderítésekben való sikeres közreműködésének köszönhetően 1939 elejétől detektívfelügyelőként átvette a baloldali ügyekkel foglalkozó detektívcsoport irányítását. A II. világháború alatt lefolytatott monstre-nyomozásokban, részint a felderítői munka egyik irányítójaként, részint „tanácsadóként” jelentékeny szerepet játszott a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) elleni eljárások sikereiben.

A csendőrnyomozók többségével és egykori főnökével – Hain Péterrel – ellentétben nem volt sem elvakult németbarát, sem fanatikus szélsőjobboldali meggyőződésű rendőrnyomozó, még csak a regnáló keresztény-nemzeti kurzus feltétlen hívének sem mutatkozott. „Apolitikus” detektívfelügyelőként a kommunistaellenes nyomozásokban tudása legjavát nyújtotta, ami egyaránt jelentette a fennálló törvények megsértése ellen végzett bűnüldözési szolgálatot, de a kíméletlen, olykor tettlegességig fajuló nyomozási módszerek alkalmazását is. A megfigyelés alá helyezett, majd elfogott és őrizetbe vett baloldaliaknak azonban nem minden esetben kellett a legrosszabbra számítaniuk. Demény Pál életrajzi könyvében többször említette, hogy Wayand a korrumpálható detektívek táborába tartozott.

1944. március 19-től – Hain Péter bizalmatlansága miatt rövid ideig – mellőzött volt, de 1944 nyarától ismét felelős beosztásba került a politikai detektív testületben. Már az 1940-es évek legelejétől – mint a rendőrség baloldali ügyekben járatos csoportvezetője – az első számú kommunistaelhárító-detektív szaktekintélynek számított, ezért a nyilas puccs után újra nyeregbe került Hain Péter 1944. október végétől meghagyta beosztásában, sőt az összes felderítői és nyomozási feladatok irányításával bízta meg. Wayand ekkor dolgozta ki a front mögötti politikai hírszerző munka ügynökségi szisztémáját és foglalta el a nyomozó osztály vezetői helyét. A németek háborús veresége, az állandó hátrálás és kitelepítés azonban megakadályozta az érdemi nyomozások koordinálásában.

1945 májusában a dél-bajorországi Ramsdorfban esett hadifogságba, majd 1945. november 14-én az amerikai hadsereg kémelhárítása letartóztatta. Még e hónapban a magyar hatóságok háborús bűnösként kikérték és a PRO vizsgálati fogdájába szállították. Wayand itt is készséggel együttműködött a PRO, majd az Államvédelmi Osztály (ÁVO) vezetőivel és a kéréseknek eleget téve megadta a kellő „bizonyítékokat”. Mindez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az életét is megmentse. Az ÁVO vezetése valószínűleg számolt azzal, hogy Wayandot más politikai perekben is fel tudják használni, ezért 1946. november 19-én a Budapesti Népbíróság először életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Wayand együttműködése fejében ígéretet kapott az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) vezetésétől ügyének kedvező elbírálására. Az ÁVH-ért felelős pártvezetők – minden bizonnyal a személyes bosszú által is vezérelve – azonban másként döntöttek: 1949. április 23-án a Népbíróságok Országos Tanácsa – kegyelmi kérvényét elutasítva – kötél általi halálra ítélte. A jogerős ítéletet egy héten belül végrehajtották.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) Wayandnak két visszaemlékezése is megtalálható. Az A-795 jelzettel „Dr. Wayand Tibor feljegyzései horthysta pol. rendőrségi munkájáról” címmel írt önéletrajzi ihletésű vallomása, – utólagosan a PRO-n legépelt 96 oldalon – részletesen, az eseményeket időrendi sorrendbe állítva taglalja saját, illetve a Horthy-korabeli politikai rendőrség tevékenységét, a baloldali munkásmozgalom elleni nyomozások történetét. A dátummal fel nem tüntetett, ezért valószínűleg 1946 elején írott önvallomása helyenként színvonalas elemzésekbe bocsátkozik az egyes ügyek kriminálmetodikai és nyomozástaktikai kérdéskörében. Fő vonalvezetése azonban nem szakmai, hanem politikai vonatkozású, mivel a feljegyzések jelentékeny része a nyomozásokban közreműködő személyekkel összefüggésben készültek. Az önvallomás a Politikatörténeti Levéltár (PIL) őrzésében szintén megtalálható.

Wayand Tibor vallomása és Varga Krisztián teljes cikke a Betekintő oldalán

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!