Rejtélyes temetkezések Brigetio legrégibb nekropoliszában

2009. július 15. 10:07 MTI

Az egykori Brigetio legkorábbi temetőjét tárják fel Komáromban; az i.sz. 2-3. századi nekropolisz egyik érdekessége, hogy a római kori várostól az eddigi ismeretek szerint legtávolabb eső temetőrészletet találták meg. A korábban feltárt brigetiói temetőket az i.sz. 4. században alakították ki.

Korábban

A temető, amelyet egy áruház építését megelőző feltárások során találták, távol esik a várostól, a Brigetióból nyugati irányba kivezető út mellett van. Teljesen megszokott volt, hogy a rómaiak a temetőket a városból kivezető utak mentén képezték ki - mondta el az ásatást irányító Borhy László egyetemi tanár, az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének vezetője.

Ismertetése szerint Brigetio már az i.sz. 2. században létezett. Nagy kiterjedésű város volt, 15-20 ezer fős lakossággal. Három településrészből állt: volt a katonai tábor, ahol a 6000 fős légió állomásozott. Körülötte a táborváros helyezkedett el, ahol a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők, valamint a katonák családtagjai éltek, s volt a polgárváros. "Elég nagy kiterjedésű a temető, eddig körülbelül 100 sírnak a foltját találtuk meg, s harmincat bontottunk ki. A nekropoliszban vannak hamvasztásos sírok és csontvázas temetkezések is; érdekes, hogy nagyon kevés csont van a sírokban. Akad olyan temetkezés, amelyből melléklet előkerült, de nincs mellette csontváz: kiástak egy emberméretű, hosszúkás sírt, de mégse helyeznek bele elhunytakat. Nagyon érdekes jelenség, de egyelőre még nem tudjuk az okát, hogy miért cselekedtek így" - magyarázta Borhy László.

A sírok kelet-nyugati tájolásúak. A hamvasztást halottégető máglyán végezték, onnan hozták a hamvakat, amelyeket beleszórták a sírgödörbe. "Pénzérmeket érdekes módon nem találtunk eddig a sírokban, de római kori kerámia került elő, ami a 2-3. századra keltezi a temetőnek ezt a részét" - mondta Borhy László. A leletek között akadnak bronz fibulák (ruhakapcsok), valamint apróbb használati tárgyak. "Van egy nagyon érdekes alakú szarkofágunk. Nem is maga a szarkofág érdekes, hanem a lefedése, hiszen egyetlen kőtömbből faragott lapos fedőt helyeztek el a tetején, ami meglehetősen ritka" - emelte ki a régész.

Mint kifejtette, a szarkofágoknak általában háztetőalakú és díszítő sarokelemekkel (akrotérionokkal) ékesített fedele volt. Valamikor a késő római időszakban, amikor már nem faragtak szarkofágokat, vagy régebbi szarkofágokat használtak fel újra, vagy síremlékekből (sírsztélékből) állítottak össze a kősírládákat, s a fedelét is ugyanígy oldották meg egy sztélének a tetejére való helyezésével.

"Lehet, hogy volt egy átmeneti fázis, amikor már nem faragtak háztetőalakú szarkofágfedeleket, hanem díszítetlen kőlapot helyeztek a tetejére. Egy még későbbi időszakban rájöttek arra, hogy faragni sem érdemes, hanem korábbi síremlékeket ráfektethetnek a szarkofág tetejére. Erre is nagyon sok példa van Brigetióból is. Lehet, hogy sírsztélének készült ez a szarkofágfedő, de nincs rajta semmiféle díszítés és szemmel láthatóan úgy képezték ki a felületét, hogy illeszkedjen a szarkofág belsejébe" - mutatott rá Borhy László, hozzátéve, hogy ezzel a jelenséggel még nem találkozott, de kollégái sem tudtak párhuzamot említeni Aquincumból, vagy egyéb magyarországi római kori lelőhelyről.

Még több kép a műemlékem.hu cikkében