Lukinich Imre

1901-ben a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktori, 1902-ben történelem-latin szakos tanári oklevelet szerzett. 1902-től a székelyudvarhelyi állami főreáliskola, 1905–1912 között a dési főgimnázium tanára, 1909-től a kolozsvári egyetemen az „Erdélyi nemzeti fejedelmek története” című tárgykör magántanára, 1912–1918-ban a budapesti VIII. kerületi állami főgimnázium tanára volt. 1918 márciusában a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1919–1923 között a Pozsonyból ideiglenesen Budapestre telepített egyetemen – amelyik 1923 őszétől Pécsett működött – egyetemes történelmet tanított nyilvános rendes tanári státuszban. Az 1920/21. tanévben az egyetem rektori, az 1921/1922-es tanévben pedig protektori teendőit látta el. 1922–1923-ban a Bécsi Magyar Történeti Intézet tagjaként a bécsi levéltárakban kutatott. 1923–1924-ben a Magyar Országos Levéltár igazgatói tisztét töltötte be. 1924 februárjában a kormányzó a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának igazgatójává nevezte ki, aki 1924. március 3-án foglalta el hivatalát. Könyvtárigazgatói tevékenysége mellett 1925-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem címzetes nyilvános rendes tanári címmel tisztelte meg az egyetemen kifejtett tudományos és tanári működése elismeréséül. 1929 januárjában a kormányzó a Pázmány Péter Tudományegyetemen a kelet-európai történelem nyilvános rendes tanárává nevezte ki, aki emiatt felmentését kérte könyvtárigazgatói állásából. 1949-ig a budapesti egyetem Kelet-európai történeti tanszékének nyilvános rendes tanára, 1943–1944-ben a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1949-ben nyugdíjazták.

Történészként egyik célja a forráskiadás és a feltáratlan levéltári adatok publikálása volt. Nagy forrásanyagot feltáró, pozitivista jellegű műveiben főként Erdély és a Rákóczi-szabadságharc történetével foglakozott. Különösen szerette az egyes kiemelkedőbb történelmi alakokon keresztül nézni a történelmi tényeket, s éppen ezért munkáinak egy részét a monografikus életrajzok képezték. Lengyel és balti vonatkozásban a kapcsolattörténetnek addig alig kutatott területéről jelentek meg publikációi. Nevéhez fűződik a Mohács-emlékkönyv, a Klebelsberg-emlékkönyv, az Archívum Europae Centro-Orientalis című folyóirat és a Mátyás király Emlékkönyv szerkesztése.

1924-ben könyvtárigazgatóként a nehéz pénzügyi helyzet miatt adományokat kért a könyvtár számára. Még ez év márciusában nekifogott az Országos Széchényi Könyvtár térképgyűjteményének tudatos fejlesztéséhez: a pénzügyminiszterhez írt előterjesztésében kéri, hogy az állami földmérések kataszteri és egyéb térképeit küldjék meg a könyvtár számára, melynek hatására a Pénzügyminisztérium utasította a Földmérési Térképtárat, hogy az érvénytelenné vált régi eredeti és a több példányban meglévő kőnyomatos térképekből, valamint az újonnan készített térképekből egy-egy példányt ingyenesen adjon át a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának. A térképtár fejlesztése mellett 1924 májusában – a könyvtár önálló részeként – Zenei Osztályt hozott létre. Végrehajtotta az elkerülhetetlen profiltisztítást: a Múzeumi Levéltárat átköltöztette az Országos Levéltár épületébe. Tervbe vett egy magyar arcképgyűjteménynek és a vele összefüggő életrajzi dokumentációnak létrehozását. A súlyos gazdasági viszonyok ellenére megélénkítette a gyarapítási munkát. A Kézirattár gyűjteményét Haynald Lajos kalocsai érsek (1816–1891) irataival és leveleivel gazdagította. Igazgatásának ideje alatt szerezte meg a könyvtár a Jókai-kódexet és az Apponyi-gyűjteményt, valamint megszervezte a Csehszlovákiához, Romániához, Jugoszláviához csatolt területeken megjelenő magyar nyelvű művek és az 1919 utáni emigráns irodalom szisztematikus begyűjtését. Megújította a kutatószolgálatot; kidolgozta a kölcsönzés új szabályzatát, és bevezette az olvasótermek délutáni nyitva tartását.

A Magyar Tudományos Akadémia 1919. október 23-án levelező, 1931. május 15-én rendes tagjává választotta. Bethlen Gábor és Pozsony városa 1619-1621. című székfoglaló előadása 1921. március 7-én, Az 1736-39-iki török háború és a Rákóczi-kérdés című 1932. április 11-én hangzott el. 1935. május 16. - 1946. július 24. között igazgatóósági tag volt. 1935. május 16. – 1946. július 24., illetve 1948. január 12. – 1949. október 31. között a II. Osztály titkárságát látta el. Az akadémia átszervezésekor 1949. október 31-én a tanácskozó tagok közé sorolták, rehabilitációjára 1989. május 9-én került sor. 1921-től a Szent István Akadémia rendes tagja volt. 1933-tól a Lengyel Tudományos Akadémia külső levelező tagja. 1914-16-ban a Magyar Történelmi Társulat titkára, 1914-ben, 1916-18-ban és 1920-1943 között főtitkára, 1937-46-ban másodalelnöke. A Lengyel Történelmi Társulat tiszteleti tagja; a rigai egyetem díszdoktora. 1943-ban Corvin-koszorúban részesült.

Fő művei: II. Sylvester pápa. Kolozsvár, 1901.; I. Rákóczy György és a lengyel királyság. Bp., 1906.; Keresdi báró Bethlen Ferenc 1601–1653. Századok, 1908.; Bethlen István támadása 1636-ban. Századok, 1910.; Az erdélyi fejedelmi cím kialakulása. Századok, 1913.; Egy erdélyi kereskedelmi társaság terve 1703-ból. Századok, 1914.; Erdély területi változásai a török hódítás korában. Bp., 1918.; A Magyar Történelmi Társulat története 1867-1918. Bp., 1918.; Bethlen Gábor és Pozsony városa 1619-1621. Századok, 1921.; Auer Tános Ferdinánd naplója. Kiad., bev. Bp., 1923.; Gr. Pálffy János főparancsnoki megbizatása. Századok, 1923-1924.; Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kulturpolitikai működésének emlékére születésének ötvenedik évfordulóján. Bp., 1925.; A szatmári béke története és okirattára. Kiad., bev. Bp., 1925.; A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar történettudomány. Bp., 1926.; Nagyenyedi album. Többekkel. Szerk. Bp., 1926.; A bethleni gróf Bethlen család története. Bp., 1928.; Magyar történelem életrajzokban. Bp., 1930.; Az 1736-39-iki török háború és a Rákóczi-kérdés. Akadémiai Értesítő, 1932.; II. Rákóczi Ferenc felségárulási perének története és okirattára. Kiad., bev., jegyz. I-II. Bp., 1935.; Rákóczi-Emlékkönyv. Többekkel. Szerk. I-II. Bp., 1935.; A History of Hungary. Bp.-London, 1937.; A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára. Kiad. I-V. Bp., 1937-43.; A lengyel kérdés és a magyar kormány 1914-1917. Bp., 1939.; A kereszténység védőbástyája. In: Magyar Művelődéstörténet. III. Többekkel. Szerk. Bp., 1941., reprint kiad. Szekszárd, 1991., 1993.; Sorsdöntő csaták. Többekkel. Szerk. Markó Árpáddal. I-II. Bp., 1943.; A podmanini és aszódi Podmaniczky-család története. Bp., 1943.

Róla szóló irodalom: Nagy László: A Magyar Történelmi Társulat történetének forrásai. Magyar Tudomány, 2009.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták