Kellemetlenné vált a lengyel múlt átvilágítása

2009. május 11. 11:51 MTI

Lengyelországban az elmúlt két évben éles belpolitikai viták középpontjába került az átvilágítási ügyekkel, a kommunista rendszer ügynökaktáival foglalkozó, valamint a nácizmus és a kommunizmus bűntettei ügyében eljáró Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) és annak elnöke, Janusz Kurtyka. Az intézet tevékenységéről, a körülötte zajló vitákról az IPN munkatársa, Antoni Dudek fiatal politológus, történész, az elnök tanácsadója nyilatkozott az MTI-nek Varsóban.

Korábban

Mint elmondta, az IPN a magyar Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának megfelelő, de annál bonyolultabb intézmény, inkább hasonlít a német, a cseh vagy a szlovák testvérintézetekre. Levéltárához korlátozás nélkül csak újságírók és történészek férhetnek hozzá, rajtuk kívül bárki kikérheti a fontos közhivatalt betöltő személyek aktáit (ezek egy része már az intézet honlapjára is felkerült), és természetesen minden lengyel állampolgár megnézheti a saját kartotékját is. Az egykori ügynökök aktái azonban csak a szakemberek számára hozzáférhetők.

A ma ellenzéki nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) - a Kaczynski fivérek (Lech, az államfő és Jaroslaw, a PiS elnöke) pártja - választási győzelme (2005) után kezdett hozzá az átvilágítási és az IPN-ről szóló törvény módosításához. Ennek eredményeként megszüntették a közügyek szóvivőjének hivatalát, akitől az IPN átvette az átvilágítási nyilatkozatok vizsgálatát. Lengyelországban tíz évig nem tölthet be közhivatalt az az átvilágítási nyilatkozatra kötelezett személy, akiről kiderül, hogy letagadta együttműködését az egykori kommunista titkosszolgálattal.

Ez a szabály változatlanul érvényben maradt, de a lengyel alkotmánybíróság elvetette a lusztrációs szabályok PiS által szorgalmazott módosításának több fontos elemét. Így nem járult hozzá ahhoz, hogy közzétegyék az egykori ügynökök listáját, és jelentősen szűkítette az átvilágításra kötelezetteknek a PiS által jelentősen kibővített körét. Most valamivel több mint 100 ezer személyre - államfő, miniszterelnök, miniszterek, parlamenti és önkormányzati képviselők, rektorok, stb. - vonatkozik a törvény, de nem érinti például az akadémikusokat, újságírókat, tanárokat sem. Eddig mindössze tucatnyi olyan ügy volt, amely jogerősen a közhivataltól való tízéves eltiltással végződött - mondta Dudek.

A legnagyobb visszhangot a Nobel-békedíjas Lech Walesa ügye váltotta ki. Az IPN két munkatársa, Piotr Gontarczyk és Slawomir Cenckiewicz tavaly kiadott egy kötetet, amelyben nagy mennyiségű információt gyűjtöttek össze a volt államfőről. Ez az anyag szerintük megfelelően bizonyítja azt a régi keletű vádat, hogy Walesa az 1970-es évek elején együttműködött a kommunista belbiztonsággal.

A kötet viták tárgya: egyesek számára elegendőek a benne felsorakoztatott bizonyítékok, mások szerint viszont kevés a dokumentum. Elegendően bizonyított viszont az a tény - vélekedett Dudek -, hogy Walesa elnöksége idején, főleg 1992-93-ban a "Bolek" fedőnevű ügynök (ez lett volna Walesa) aktáit az elnöki hivatal kikölcsönözte az akkori Államvédelmi Hivatal (UOP) levéltárából, amiről feljegyzések tanúskodnak. Bizonyos, hogy Walesa ezeket az aktákat magához vette, és csak töredéküket juttatta vissza az UOP-hez. "Ez hatalommal való visszaélés, mert az elnöknek joga volt elolvasni az aktákat, de nem volt joga azokat kisajátítani" - mutatott rá Dudek.

A két történész könyve támadáshullámot indított el az IPN ellen. A támadások fölerősödtek, amikor megjelent egy másik történész, Pawel Zyzak könyve, ugyancsak Walesáról. Ez utóbbihoz azonban az IPN-nek nincs köze, mert bár a szerző is munkatársa volt az intézetnek, a művet nem az IPN adta ki. A kötet Walesa és a kommunista titkosszolgálat kapcsolatai mellett a volt elnök magánéletéről is különféle leleplezésekkel szolgál, pl. hogy van egy házasságon kívüli gyermeke. Walesa ezt követően jelentette be, hogy tiltakozásul visszaadja valamennyi kitüntetését, nem vesz részt a rendszerváltás 20. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken, sőt elköltözik hazájából, ha a vádaskodók büntetlenek maradnak.

A lengyel média mindezt úgy tálalta, mintha az IPN állna a Walesa elleni harc élén, pedig ez nem felel meg a tényeknek. A PiS és a Kaczynski fivérek valóban nagyon kritikusan szemlélik Walesa múltját, de ez nem a Szolidaritás legendás korszakára, hanem az azt megelőző évekre vonatkozik, nem tépázza meg a szakszervezeti vezető nimbuszát. Tény, hogy a jelenleg kormányzó Polgári Platform (PO) - a PiS ellenlábasa - nagyon barátian viszonyul Walesához, és már beharangozta, hogy módosítani akarja az IPN-ről szóló törvényt. A tervezett, ma még nem publikus módosítások az intézet kollégiumára vonatkoznának, főleg az elnök elmozdítását céloznák.

A PO azonban nem tervezi az intézet bezárását, mint ahogy koalíciós társa, a Lengyel Parasztpárt sem. Csak "működésének irányát" szeretné megváltoztatni a vezetés átalakításával. De azt is világossá tette, hogy Kurtyka személye elfogadhatatlan számára. Bizonyos, hogy Lech Kaczynski elnök bármilyen, az IPN-re vonatkozó törvénymódosítást meg fog vétózni. Az elnöki vétó elutasításához azonban háromötödös többség kell, ami hiányzik a kormánykoalíciónak. A vétó elutasítása csak a baloldallal együtt sikerülhet, az viszont ragaszkodik az IPN bezárásához. Ezért nem tudni, hogy a dolog miként fog végződni - mondta Dudek, aki szerint kétségtelen, hogy az IPN és különösen a Walesa-ügy a PO és a PiS közötti ádáz politikai küzdelem prédája lett.