Történelemóra segíthet a kalózok elleni küzdelemben

Ezen hírek nem az elmúlt két hét hírei közül valók, hanem a berber háborúk időszakából, amikor a kalózok túszul ejtettek egy amerikai fregattot, és annak kapitányát egy mentőcsónakban hagyták sorsára óceán közepén. A kalózháborúra akkor a mai Marokkó, Tunézia, Algéria és Líbia területén található „berber partok” mentén került sor, ahol európai hajók tucatjaira csaptak le a kalózok.

A történelem megismételte önmagát: a mai szomáliaiak szintén életben hagyják túszaikat, és elődeikhez hasonlóan őket sem humanitárius célok vezetik, hanem annak üzleti haszna. Ha azonban a túszok ellenállnak, már más a módszer: a berberek a források szerint hatalmas kampókkal tépték darabokra áldozataikat, míg ma lelövik, vagy vízbe dobják a hasztalan embereket. Szintén közös, hogy mind a berberek, mind a szomáliaiak kis hajókkal mentek/mennek neki a hatalmas monstrumoknak és foglalták/foglalják el azokat.

A berberek egyben zsarolópénzt is szedtek: amelyik kormányzat fizetett a kalózoknak, annak hajóit békén hagyták. Ez pedig ma is így van: a hatalmas tankereket működtető nagyvállalatok évente közel százmillió dollárt fizetnek a szomáliaiaknak, hogy békén hagyják hajójukat. Ez azonban nem vált be: a hatalmas összegek ugyanis egyre több szegénységben élő halászt vonnak be a kalózkodás iparágába.

A berberek sorsa azonban akár tanulság lehet a szomáliaiak számára is. A kalózok a korban egyfajta saját kormányzattal rendelkeztek, amely központilag felügyelte az emberrablásokat, és hivatalos követeket is tartottak az európai udvarokban; mindezt ma azonban államilag támogatott terrorizmusnak hívjuk.

Az Egyesült Államok kétszáz évvel ezelőtt előbb ennek segítségével a diplomácia eszközeivel próbált fellépni a kalózokkal szemben. Az már akkor is nehezítette a megoldást, hogy a sajtó a kalózkodás legfőbb okának az iszlámot tartotta, ahogy ezzel a mai lapok sincsenek másként. Egy idő után azonban elmúlt a türelem: 1801-ben, amikor Thomas Jeffersont elnökké választották, egyik első lépéseként indította meg a berberek elleni háborút. A második összecsapás sorozatra 1815-ben került, sor, és ezen rövid, ámde annál sikeresebb háborúk hozzájárultak az Egyesült Államok fiatal haditengerészete identitásának és hadisikereinek megalapozásában. A végső győzelmet azonban csak a franciákkal együtt sikerült elérni: 1830-ban Algéria francia megszállása után kerülhetett sor a kalózok végleges kiűzésére a berber partokról, és a mozgalom végső felszámolása is ekkor következett be.

A mai probléma kezelése azonban nem lesz ennyire egyszerű: a szomáliai kalózmozgalomban ugyanis a harmadik világ minden aktuális problémája megtalálható, és annak kezeléséhez Afrika és Ázsia országainak pacifikálására is szükség lenne. Egyes biztonságpolitikusok szerint akár az is lehetséges, hogy az egykori események példáját követve az Egyesült Államok akár szárazföldi konfliktussá is fejlesztheti a jelenleg tengeri zsarolás háborúját. Ez azonban nem túl valószínű: 1993-ban, amikor Black Hawk helikopterekkel próbálták meg elfoglalni a térséget, a klánok közötti összecsapások nyílt Amerika-ellenességbe, és az inváziót tervező csapatok visszaverésévé változott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Nagy-Britannia

• Történelmi jelentőségű adománnyal gazdagodott a British Múzeum 
• Nehéz természete miatt még szomszédjai sem kedvelték Goldfinger Ernőt
• Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
• Csak átmeneti békét eredményezett az első búr háború
• Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
• Lőporoshordóival könnyedén a levegőbe repíthette volna a Westminster-palotát Guy Fawkes
• Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
• Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után 
• Csodával határos módon élte túl az IRA ellene szervezett merényletét Margaret Thatcher