Ritkán elégedett meg egy nő egyetlen férfivel

Korábban

Modortalan szerelem, avagy a trubadúrok másik oldala

Veszedelmes viszonyok, avagy egy erdélyi főúr szerelmi élete

Parázna Katalin: egy orosz cárnő levelei kedveséhez

Bűnöző prostituáltak Budapesten

Jogi csatározás lett a paráznaságból

A 17. század első feléből fennmaradt szombathelyi parázna perek között több szempontból is speciális az alább ismertetésre kerülő. Ezúttal a városi társadalom más rétege, a mezővárosi polgár kerül a fókuszba. Ráadásul a tanúkihallgatási jegyzőkönyvek alapján egy férjezett asszony szeretőtartásáról, és e kapcsolat hosszabb távú kitűnő működéséről kaphatunk információkat a perjegyzőkönyv mellé kivételes esetben becsatolt tanúkihallgatási jegyzőkönyvből.

A győri püspök privilegizált mezővárosa, Szombathely magisztrátusa 1632. február 12-én egy, a vármegye vezető tisztségviselőivel kiegészített törvényszéket tartott. Acsádi avagy Szabó András bíróságában egy olyan vegyes törvényszék előtt történt meg a három nem nemes jogállású szombathelyi lakos perfelvétele, amelyben a város részéről név szerint meg nem nevezett személyeken kívül a vármegye képviseletében Polányi Lőrinc alispán, Bozay László főszolgabíró, Náray Mihály alszolgabíró, merenyei Balog János és Náray János esküdtek jelentek meg. Hollósi András saját felesége, Dorottya asszony, illetve Sós avagy Szabó Imre ellen paráznaság vádjával indított pert.

A felperest képviselő Meszlényi Péter a vádat az alábbiakban fogalmazta meg: 1631 Aprószentekre (december 28.) virradó napján, de még az éjjeli időben, a fent megnevezett alperesek - szokásos formulával szólva - az mind az isteni félelmet, mind a világi büntetést hátravetve, `magokban el rendelt gonosz szánszándékbul eszve társallkodván`, a Vas vármegyei Szombathely városában, a Karicsa nevű városrészben egy szó mint száz: paráználkodtak. Az eset cseppet sem egy egyszerű félrelépés volt, hanem egy hosszabb folyamat legutóbbi állomása.

Az ügyben - mai szemmel nézve - adrenalin növelő momentum is akadt, ami valójában más egykorú perek alapján nem mondható teljességgel egyedinek. Ugyanis a vádlott férfiú aznap `az váras őrzőkkel együtt ezen A[ctor]nak házánáll vendégeskedvén és el végzett gonosz szánszándékjátt mint annak előtte, akkorin is véghez vinni az Anak othon nem léttében fogattatnak meg, mint nyilván valo gonosz életbeliek és parásznák`. A bíró a felperes panaszára már egy korábbi időpontban, a bizonyításhoz tanúkihallgatásokat tétetett, amit a felperes a bíráknak írásban is benyújtott.

Az alperest a vegyes törvényszék előtt Meszlényi Tamás ügyvéd képviselte, és a kor szokásos ügyvédi praktikájához nyúlva a per elhúzására törekedett. Minthogy a felperes ügyvédje rutinos volt, és Szombathely város magisztrátusa és Vas vármegye törvényszéke előtt a vádindítvány alapjának az összes kellékét (az elkövetők személyének, a pontos időpontnak és a beazonosítható lokalitásnak a megadása) Werbőczy Hármaskönyvének előírása szerint közölte, az alperes fél a város azon jogszokására hivatkozva próbálta a pert elhalasztatni, hogy a tárgyidőszakban városi vásár volt. Ez pedig ún. `frángos` esemény, és ilyenkor a jogszokások szerint a városi törvényhozásnak szünetelnie kell. A másik fél ügyvédje könnyedén verte vissza ezt a kifogást.

Ettől kezdve a korabeli perek egyik klasszikus fordulatával találkozhatunk. Az alperes ügyvédje körömszakadtáig `ünnepélyesen tiltakozott`, és mindenféle kifogást, törvényi citátumot vonultatott fel ahhoz, hogy a felperes vádjára ne kelljen válaszolnia, de azt formai okokra hivatkozva visszavesse és jelen formájában érvénytelenítse. Többek között a felperes keresetét homályosnak nevezte: abból nem derül ki, hogy az alpereseket tetten érték-e? Az elhúzódó vitában az alperes ügyvédje törvényhelyek sorát citálta, de a határozott bírák mindig az érdemi válaszra próbálták rászorítani.

Miután az összes idézett törvényhelyet (Hármasköny II. rész 26. cím a perbehívásról, 73. cím a visszaűzésről, I. Ferdinánd 1548. évi 50. tc.-e az ispánok, alispánok gonosztevők elleni nyomozásáról) mint nem ide illőt visszautasították, az alperes elszántan, és teljességgel tagadta a keresetet. A felperes és az alperes közötti újabb vitát egy következő végzés zárta le. Ebben a törvényszék bírái keresete bizonyítására szólították fel a felperest.

1. Fővesztés helyett bikapénzt fizetett
2. Jogi csatározás lett a paráznaságból
3. Sokáig együtt parásználkottanak és gonoszull éltenek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről