A vörösterror 133 napja

Koncepciós perek az 1956-os forradalom után

2008. november 6. 08:54 Nőt Bálint

Dr. Szilágyi József büntetőeljárása

Az 1956-os forradalomban Szilágyi József szerepét Vásárhelyi Miklós a következőképpen jellemezte: „Hallottam, hogy a műegyetemisták mozgósításában és arra való ösztökélésében, hogy felvonulást rendeznek, Jóskának igen nagy szerepe volt. Többször felszólalt és a követelések megfogalmazásában is jelentős szerepe volt. (...) Szilágyi Jóskáék Kopácsival külön központot állítottak fel, kezdték a delegációkat szervezni, amik mentek az Öreghez, hogy rábírják ennek a politikának megváltoztatására. (...) Nagy Imre őrzője és védelmezője volt. Ő szűrte meg, hogy Nagy Imre kivel, hogyan találkozzon.”

Az előzetes letartóztatás alatti vizsgálat során Szilágyi József megtagadta a válaszadást, mivel szerinte: a per koncepciós jellegű, kihallgatása a Nagy-per megalapozását képezi, rendelkezik jugoszláv menedékjoggal, és Kádár János biztosította a Nagy-csapatot, hogy nem fog büntetőeljárást indítani. A vizsgálati dossziékból az is egyértelműen látszik, hogy Szilágyi mindvégig józanul, és egyenesen fogalmazott, illetve midvégig kihangsúlyozta Kádár János ellentmondásos szerepét is a perben.

Október 22-ével összefüggésben a következőket mondta: „(...) Nem én vagyok a szovjetellenes, hanem ők. Parasztosan fogalmazva: miért viselkednek úgy, hogy viselkedésük elmondása alkalmas legyen a szovjetellenes hangulat keltésére. Miért nem úgy viselkednek, hogy szovjetbarát tüntetés kezdődjék cselekedetük ismertetésekor. Ha nem küldenek csapatokat más országok függetlenségének eltiprására, nem kellene attól tartani, hogy szovjetellenes hangulat üti fel a fejét ezen cselekmények megemlítésére. (...) A szocializmus megszületésénél lehet bába az erőszak, egyébként az erőszak a szocializmus megölője. A sztálinisták tehát, amikor a szocializmus megmentéséről beszélnek és ennek érdekében fegyveres beavatkozást helyesnek próbálják beállítani, lecsúsznak a marxizmus alapjáról. A példa nem mellettük, hanem ellenük bizonyított. (...) A sztálinisták a magyar ügy kapcsán is óriási kárt okoztak hazánknak, de a szocializmus, a haladás ügyének egyaránt.”

Mindezek alapján Szilágyit a következőkkel vádolták:

- 1956-tól Nagy Imre belső politikai köréhez tartozott és ellenséges politikai nézeteket vallott,
- Az 1956-os kecskeméti eseményeken lázított a párt és a kormány vezetése ellen,
- Október 22-én a közel 5000 fős műegyetemi tömeg előtt két alkalommal is lázító, az államrend elleni nyílt, tömeges fellépésre buzdító beszédet tartott. Tette ezt, amikor az egyetem vezetése éppen lebeszélte a hallgatókat a tüntetésről. A szovjetellenes megjegyzések hatására újból ellenséges lett a hangulat,
- Október 22-23-án Kopácsi Sándort rávette a tüntetés támogatására,
- Október 23-29-e között ellenforradalmi központot szervezett,
- Kezdeményező szerepe volt Nagy Imre véleményének radikális megváltoztatásában,
- Október 29-november 4-e között titkárként segítette az ellenforradalmi célok megvalósítását.

A legfőbb ügyész által a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsához megküldött vádirattal kapcsolatban Szilágyi levelet írt a Legfelsőbb Bíróság Elnökéhez. A vádirattal kapcsolatos észrevételeit négy pontban foglalta össze.

Az I. pontban utalt a magyar és a jugoszláv kormány között 1956. november 22-én kötött megállapodásra, ami alapján Kádár János vállalta, hogy a követségen menedékjogot szerzett személyeket a november 4-e előtt elkövetett cselekményeiért nem vonja felelősségre. Egyértelmű, hogy Kádár csalárd módon járt el, ugyanis már a megkötés pillanatában előre tudta, nem fogja betartani az abban tett ígéreteket. Véleménye szerint továbbra is rendelkezik jugoszláv menedékjoggal. Bízik a Legfelsőbb Bíróságban, hogy nem fog együttműködni a szovjet pártvezetők utasításait követő magyar kormánnyal és igazságot szolgáltatva megtagadja a tárgyalás tartását.

A II. pontban Szilágyi a per koncepciós jellegére utal, ami alapján a vádirat nem ér semmit. A legfőbb ügyész által elkészített vádirat nem tartalmazza az események teljes láncolatát, csupán azokból önkényesen kiragad néhány részletet. Az események teljességéhez tartozik, hogy nem volt ellenforradalom és nem is annak indult. Az egész alapja az emberek, munkások fellépése volt, akik Nagy Imre és társaihoz hasonlóan már megelégelték a rákosi és a sztálini ideológiából eredő katasztrofális következményeket. A változás, változtatás igényét a Budapesten tartózkodó szovjet követ is belátta. Egészen a Moszkvába való szökésük előtti percig a változás valamennyi pontjával egyetértett Kádár János és Münnich Ferenc is. A helyzet válságosra fordulását maguk a szovjetek provokálták, azzal, hogy Hruscsov beleegyezésével a szovjet tankok százával lepték el a magyar határt, azaz nyíltan beavatkoztak Magyarország belügyeibe. Ez gerjesztette a népharagot és Nagy Imre döntését, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből. A helyzet rosszabbodásához Münnich Ferenc belügyminiszter is hozzájárult, aki ahelyett, hogy a helyzet normalizálódásában segített volna, elhagyta az országot.

Tény, hogy sem Szilágyi, sem Nagy Imre kezdetben nem támogatta a többpártrendszert. Szilágyi egy szocialista kormányt akart, ami a képes lesz az országot rossz helyzetből kiemelni és a szocializmus irányába terelni. Mindezt alátámasztva kiemelte: (...)„ Hruscsov, Kádár és társai hiába akarják a tömegek rokonszenvét és szeretetét tankkal és szuronnyal helyettesíteni (...) ebből soha sem lesz egyéb, csak még nagyobb baj.(...) A mi kísérletünkből még lett volna szocializmus, persze idővel és kemény munka árán ‘nem hipp-hopp terülj asztalkám módjára’.” (...)

A III. pontban Szilágyi az 1956-os események kapcsán betöltött szerepét kérdőjelezte meg. A vádiratban leírt 1956-ot megelőző eseményekről a legfőbb ügyész nem rendelkezik kézzel fogható bizonyítékkal, azok az állítások, amik a vádiratban szerepelnek nem felelnek meg a valóságnak. A titkári poszttal kapcsolatban kijelentette, a tisztség betöltése alatt nem tárgyalt a Nagy Imrét felkereső személyekkel, azokkal kizárólag időpontot egyeztetett. A IV. pontban kérte Kádár János, Münnich Ferenc, Lukács György, Oszkó Gyula, Mohácsi Károly, Buda Gáspár és Dallos Ferenc tanúként történő meghallgatását. Szilágyi elmondása szerint főleg Kádár János és Münnich Ferenc jelenléte volna fontos, mivel ők Moszkvába való menekülésük előtt egyetértettek a Nagy Imre-vezetéssel. Kádár János és Münnich Ferenc jelenléte nélkül „az egész tárgyalás szememben sokat veszít komolyságából.”

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Szilágyi József

Debrecenben született 1917-ben. A református gimnáziumban érettségizett, majd ugyanitt, a Tisza István Egyetem Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1939-ben. Egyetemi hallgatóként bekapcsolódott a Márciusi Front tevékenységébe, a demokratikus erők antifasiszta összefogását szorgalmazta. 1938-ban tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1940 tavaszán letartóztatták, és társadalmi rend felforgatásának vádjával három év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1944. március 15-én szabadult, ezt követően a háború végéig bujkált. 1944 végén Debrecen rendőrkapitánya, majd a kommunista párt megbízza az országos rendőrkapitányság megszervezésével. 1947–1949 a pártközpont katonai, karhatalmi osztályának a vezetője, 1948-tól az MDP Központi Ellenőrző Bizottság tagja.

Miután 1949-ben megkérdőjelezte a Rajk és társai elleni vádak megalapozottságát, tisztségeiből leváltották, a következő évtől vállalati osztályvezetőként dolgozott a Terményforgalmi Vállalatnál. 1953 után Nagy Imre köréhez csatlakozott, 1956 elején kizárták az MDP-ből. 1953-tól a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatos hallgatója gépészeti szakon. 1956. október 13-án a barátok és bajtársak nevében ő búcsúztatta a néphadsereg rehabilitált főtisztjeit az újratemetésen. Október 22-én részt vett és felszólalt a műegyetemi nagygyűlésen. A forradalom első napjaiban a BM Budapesti Főosztályán Kopácsi Sándor mellett dolgozott. Tagja volt annak a Nagy Imréhez közeli személyekből álló csoportnak, amely október 27-én felkereste a miniszterelnököt, hogy meggyőzze őt a politikai irányváltás szükségességéről.

Október 28-a után Széll Jenővel megszervezte, majd vezette Nagy Imre miniszterelnöki titkárságát. November 4-én családjával együtt a jugoszláv követségre menekült, 22-e után őt is Romániába internálták. Snagovban tartóztatták le 1957. március 27-én. A vizsgálat során a nyomozók kérdéseire megtagadta a választ, szenvedélyesen védte igazát, éhségsztrájkot folytatott. A per megkezdésekor minden együttműködést megtagadott, ezért tárgyalták ügyét vádlott-társaiétól elkülönítve. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. április 22-én – a Nagy Imre-pertől elkülönítve – szervezkedés kezdeményezése vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 24-én kivégezték.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!