Digitalizálják a holt-tengeri tekercseket

Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy barlangban egy fiatal beduin pásztor, aki elbitangolt birkáit kereste. Az i.e. 250 és i.sz. 70 közötti időből származó 900 tekercset - több mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon - 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elő, Jerikótól 15 kilométerre délre. A tekercseket vélhetően az esszénusok, egy szigorú és elszigetelt zsidó szekta tagjai írták.

A 2000 éves tekercsek a Biblia legkorábbi példányai (csak Eszter könyve hiányzik belőle), és nagyon sok apokrif fejezet is megtalálható közöttük. A közel 15 ezer töredék nagyjából 900 egykori dokumentumhoz tartozhat, bár arról nagyon komoly viták folynak, hogy melyik melyik után következik, vagy hogy pontosan mi is szerepel azokon.

A tekercseket felfedezésük után csak igen kevés kutató ismerhette meg, majd az elmúlt 20 évben ez a szám egyre nőtt, és 2001-ben végül az összes töredék publikálása mellett döntöttek. A körülöttük folyó vita azonban ettől csak inkább fokozódott, és a téma szakértői azóta egyfolytában a tekercsek személyes vizsgálatát követelik az Izraeli Régészeti Hatóságtól, míg a világ legnagyobb múzeumai szeretnék azokat vándorkiállításokon viszontlátni. Ez azonban csak egy töredéket érint: a jövő hónapban például a New York-i Zsidó Múzeum mutathat be hat tekercset.

Az izraeli szakértők bár örülnek az effajta érdeklődésnek, szerintük a legtöbbször azért nem engednek senkinek, mert a legkisebb hozzáférés is károsítja az ókori írásokat. Emellett azoknak az sem tett jót, hogy az 1950-es években a kutatók olyan ragasztószalaggal rögzítették a papiruszdarabokat, amely már teljesen tönkrement, míg a ragasztó feloldotta az ókori tintát.

A projektet a mostanra elkerülhetetlen állagmegóvás miatt kezdték el, és ekkor döntöttek a fotózásról is: minden darabról színes és infravörös képeket készítenek, amellyel azt is felügyelni tudják, hogy mennyiben romlik a jövőben a tekercsek állaga. Ekkor határoztak arról is, ha már egyszer elkészül egy ilyen gyűjtemény, akkor azt az interneten mindenki számára elérhetővé teszik.

A kutatók és technikusok a hagyományos modelleknél felbontásban és képélességben is sokkal komolyabb digitális fényképezőgépekkel, illetve egy különleges, 75 ezer dollár értékű multispektrális kamerával, és speciális fényforrások segítségével készítik a korábban érintetlen tekercsekről a képeket.

A gyűjteményt eddig egyetlen egyszer, az 1950-es években fotózták le, és a képeket ma szigorúan őrzik. A mostani adatbázis készítésekor ezeket a képeket is beszkennelték, és azok korábban ismeretlen szövegrészleteket is bemutatnak. Emellett az is kiderült, hogy a tekercsek egy részének nyoma veszett, illetve a meglévők is komolyan károsodtak.