Képek Brigetio római kori pincéiről

Pannónia provincia i.sz. 1. századi meghódítását követően építették a Duna partján az első, fa-föld konstrukciójú római katonai tábort, amelyben egy segédcsapat állomásozott. Ezt váltotta fel a Brigetióba helyezett légió legkésőbb a 2. sz. elején épített, kettős árokkal körülvett tábora. Akárcsak mindenütt másutt a Római Birodalomban, Brigetio táborát is körülvette egy városi jellegű település, a hadsereget kiszolgáló kézművesek és iparosok, valamint a katonák - sokáig törvényesen el nem ismert - családtagjai által lakott úgynevezett canabae legionis.

Római kori városi lakóház udvara

"Nagyon sok lelet tanúskodik a brigetiói fazekasságról, ez főleg a katonai tábor területére koncentrálódott. Foglalkoztak fémmegmunkálással, fegyverkészítéssel, a városban működtek pékségek, az üvegművességgel" - mondta Borhy László Brigetiónak 15-20-ezres lakossága lehetett: a katonaság létszáma 6-10 ezer főre tehető, a polgárvárosban pedig 5-6 ezren, de legfeljebb tízezren élhettek, de nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott a település városi jogokat. Ez feltehetőleg Severus Septimus uralkodása alatt, a 2. század végén - a 3. század elején történhetett.

Római kori épület falának alapozása

A brigetiói feltárás, amely az ELTE tanásatása, 1992-ben kezdődött: a Vásártéren három egykori lakóházat kutatnak. "Az épületek keleti és a nyugati végét megtalálták, de az északi és a déli irányban körülbelül 50 méter hosszúságban még folytatódik. Hatalmas alapterületű épületrendszerről van szó. Ezek városi lakóházak voltak a hozzájuk kapcsolódó gazdasági traktusokkal" - hangsúlyozta Borhy László.

Római kori pince falai, ablaknyílással

Álló falakat az elmúlt 17 évben Brigetióban csak nagyon ritkán találtak, rendszerint csupán az alapozásra bukkantak, nagyon ritkán maximum félméter magasságban egy felmenő falat, "csonkok" formájában. "A középkorban a falakat kibontották egészen az alapozásig, majd a kőanyagot másutt beépítették. A falaknak csupán a vonulatát, mint negatív lenyomatot tudtuk megfigyelni, valamint a visszamaradt habarcsot és kőtörmeléket vizsgálni. Eddig mindig felmenő falakat találtunk és ebből kiindulva soha nem számítottunk arra, hogy úgymond lemenő falakat is találunk. Egy elbontott épület alatt található földalatti helyiségről, feltehetően pincéről van szó" - magyarázta Borhy László, hozzátéve, hogy a feltételes mód azért indokolt, mert az idei ásatás utolsó napján bukkantak rá, s csupán félméteres mélységig tudtak lemenni.

Tengeri lovat (hippocampus) ábrázoló, zománcos díszítésű ruhakapcsoló tű (ún. fibula)

Mint kifejtette, a falak tetején látszik a födémgerendák lenyomata, s a helyiséget betöltő agyagomladékban rábukkantak az elszenesedett gerendamaradványokra is. Megtalálták a helyiség ablaknyílását, ahol fehér alapon piros színnel festett díszített vakolat omladéka került elő. "Talán az ablaknyílás díszítése lehetett. Igazából figurális díszítésre, vagy bármilyen növényi ornamentikára nem számítunk, hiszen pincehelyiségeket legfeljebb Pompejiben volt szokás kifesteni, földalatti kis szentélyeket létrehozva". Épségben fennmaradt viszont a falak vakolata. "Nagyon érdekes lenne megtudni, hogy mi lehet ennek a pincének az alján, itt bármi előfordulhat" - reménykedett a régészprofesszor.

Borostyánlevél alakú bronz övveret

Szintén az ásatás utolsó napján a gazdasági traktusban egy hombárszerű épületben egy nagyon vastag falú edényre bukkantak, amelynek kibontása során kiderült, hogy egy szájával lefelé fordított, 60 centiméter átmérőjű amforáról van szó. A hatalmas edénynek csupán a "nyakát és a vállrészét" találták meg. "Az efölötti rész sajnos elveszett. Ilyen méretű amfora Brigetióban még nem került elő. Az edény a 2. század végén - a 3. század elején készülhetett" - mondta Borhy László.

Septimius Severus feleségének, Iulia Domanának az ezüst érme (hátlap)

Mint mondta, nincs semmilyen információ az épületek egykori tulajdonosairól. "Az egyetlen, amit tudunk, hogy nagyon gazdagok lehettek, hiszen megengedhették maguknak, hogy rengeteg importkerámiát vásároljanak. Óriási számban kerültek elő a távoli tartományokból, így Hispániából, Galliából, Itáliából, Germániából származó luxuskerámiák, amelyek nagyon drága portékák voltak. Szintén a tulajdonosok anyagi lehetőségeire utal a falfestmények minősége. Ilyet csak nagyon kevesek engedhettek meg maguknak" - mondta Borhy László.

(Múlt-kor/MTI)