Római kori üvegműhelyt találtak Komáromban

Mint rámutatott, korábban Germániából és Pannónia déli részéből kerültek elő hasonló műhelyek. A szakemberek ezért az egész egykori Római Birodalom területéről felfigyeltek a leletre. Közlése szerint 2006 augusztusa és októbere között végezték egy lakóház építését megelőző régészeti feltárást Komáromban, a Vásártér 13. szám alatt. A lelőhely egyik érdekessége, hogy annak a feltárásnak a közelében helyezkedik el, ahol 1992 óta évente egy hónapon át dolgoznak az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének a szakemberei és hallgatói Borhy László vezetésével.

Pecsétes tégla az ókori Komáromból

"Brigetiónak 15-20-ezres lakossága lehetett: a katonaság létszáma 6-10 ezer főre tehető, a polgárvárosban pedig 5-6 ezren, de legfeljebb tízezren élhettek" - emelte ki Borhy László. Hozzátette: Brigetio már az i.sz. 2. században létezett, de nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott városi jogokat. Ez talán Severus Septimus uralkodása alatt, a 2. század végén - a 3. század elején történhetett. A pontos időpont nem ismert.

"Nagyon sok lelet tanúskodik a brigetiói fazekasságról, ez főleg a katonai tábor területére koncentrálódott. Foglalkoztak fémmegmunkálással, fegyverkészítéssel, a városban működtek pékségek, az üvegművesség azonban egy egészen új színfolt, ez egy fantasztikus komplexum" - hangsúlyozta Borhy László.

Tájékoztatása szerint egy 150 négyzetméteres területet tártak fel. Ennek során bukkantak az 1. század végén - a 2. század első harmadában Traianus (i.sz. 98-117) és Hadrianus (117-138) császár uralkodása alatt épült kőház maradványaira. Az épülettől keletre pedig néhány egykori üvegöntőműhelyre. "Nagyon jó állapotban maradt fenn egy üvegkészítő kemencepáros, s további 4-5 kemence maradványait is sikerült megfigyelni" - mondta a régész.

Szerinte az üvegolvasztó egy nagyjából kör alakú téglakemence volt, amelyet vezetékkel vagy csőrendszerrel kötöttek össze a mellette lévő hűtőkemencével. Ide a kész tárgyakat helyezték, hogy lassan hűljenek le. A hűtőkemencét az olvasztókemence hulladékhőjével tartották melegen, ami biztosította a tárgyak fokozatos lehűlését.

"A hűtőkemence ovális alakú téglakemence volt és egymás mellett helyezkedett el a kettő. Nagyon sok, az üvegműves műhely működésére utaló anyag is előkerült, ami esetleg azt bizonyítja, hogy a használt üvegtárgyak felhasználásával készítettek újakat, például gyöngyöket" - magyarázta Borhy, aki szerint egyfajta ókori újrahasznosítási (recycling) rendszer figyelhető meg a helyszínen.

"Ez a műhely valószínűleg az i.sz. 3. század elején szűnt meg, Septimus Severus császár (193-211) uralkodása idején bonthatták le. A házat valószínűleg kelet felé bővíthették, ami az üvegműves műhely végét jelentette, helyén pedig egy padlófűtéses, freskókkal díszített termet hoztak létre, amelynek a maradványai szintén előkerültek az ásatások során. A 3. század végéig követhető nyomon az épület használata" - emelte ki Borhy László.

(Múlt-kor/MTI)