7 végzetes pillanat

Újratemetik az európai nőnevelés előfutárát

2008. július 21. 19:07

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából Teleki Blankának a párizsi Montparnasse temetőben nyugvó földi maradványait Magyarország hazaszállítja.

Az oktatási és kulturális miniszter a bejelentést megelőzően a Teleki család Franciaországban élő leszármazottjával, Teleki de Gérando Judittal folytatott megbeszélést Párizsban. A festő és író Teleki Blankát (1806-1862), az európai nőnevelés előfutárát 1848-49-es forradalmi tevékenységért az osztrák kormány tíz év börtönbüntetésre ítélte. Szabadulását követően önkéntes száműzetése alatt hunyt el Párizsban.

"A család beleegyezése teljesen megnyitotta a kaput: közös az akarat, mert ők is úgy gondolják, hogy Teleki Blanka földi maradványainak - aki legtöbbet tette a gyermekekért és a nőkért a 19. században - haza kell kerülnie" - hangsúlyozta Hiller. Az ünnepélyes temetésre a tervek szerint október 6-án Martonvásáron kerül majd sor, ahol Teleki Blankát a Brunszvik-kriptában helyezik örök nyugalomra.

A Teleki család a 16. századtól kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben, s a befolyásos erdélyi protestáns Teleki grófok a 17. századtól vettek részt az ország kormányzásában. Teleki Blanka grófnő, Teleki Imre és Brunszvik Karolina leánya, negyvenéves korában szánta rá magát, hogy - nagynénjéhez, Brunszvik Terézhez hasonlóan - nőnevelő intézetet alapítva elkötelezze magát a haza szolgálatára.

A festőművésznek készülő grófnő éveket tanult Münchenben és Párizsban. Pestre visszatérve 1843-ban őt is magával ragadta a reformkor politikai küzdelme, s 1847-ben nyitotta meg a főrangú leányok hazafias nevelése céljából intézetét, amelynek vezető tanára Vasvári Pál, nevelőnője pedig Leövey Klára volt.

A márciusi forradalmat Teleki Blanka lelkesen, növendékeinek a Nemzeti dalt is elszavalva üdvözölte. Az Életképekben megjelent cikkével nőtársait a hazaszeretet helyes megélésére és önmérsékletre intette, de 1848 végén intézetét bezárta, és Leövey Klárával együtt követte a kormányt Debrecenbe. Továbbra is kapcsolatban maradt Vasvárival, és pénzzel támogatta az általa toborzott Rákóczi-szabadcsapatot, amelynek zászlóanyai tisztét is vállalta. A szabadságharc leverése után családja szatmári birtokán bujdosókat rejtegetett, tiltott könyveket terjesztett, gyűjtötte a szabadságharc ereklyéit és a nép hangulatáról jelentéseket küldött Párizsba.

A "kora egyik legveszedelmesebb lázadójává" kikiáltott grófnőt a hatóságok 1851 májusában elfogták, és tíz év várbörtönre ítélték. Általános amnesztiával 1857-ben szabadult és önkéntes száműzetésbe távozott. München, Stuttgart és Drezda után a francia Riviéra felé tartott, amikor nővérénél, Párizsban hunyt el. Hamvai a Montparnasse temetőben nyugszanak.

(Múlt-kor/MTI)
2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!