7 végzetes pillanat

Népünnepélyekkel köszöntötték Hunyadi diadalát

2008. május 29. 14:00

A törökök felett Nándorfehérvárnál aratott győzelem óriási európai visszhangot váltott ki, a hír igen gyorsan terjedt el a kontinensen: Itália-szerte örömtüzeket gyújtottak, körmeneteket tartottak. Az esemény fontosságát jelzi, hogy a diadal a 15. század legjelentősebb itáliai történetíróinak munkáiba és a városi krónikákba egyaránt bekerült. E. Kovács Péter ezeket vizsgálta a Történelmi Szemle 2007/3 számában.

Az 1456-os nándorfehévári győzelem óriási fegyvertény volt a keresztény világ számára. Bizánc 1453-as elfoglalása óta ugyanis egész Európát egy nagyszabású keresztes hadjárat terve foglalkoztatta. III. Calixtus pápa megválasztása után azonnal szétküldte legátusait, akiknek a csapatok összegyűjtését tűzte ki feladatául. A toborzás végül kudarcba fulladt, egyedül Magyarországon talált némi támogatásra, ami a közelgő török támadás hatására egyre erőteljesebb lett.

A II. Mohamed császár vezette csapatok július első napjaiban érhettek az ország kulcsának számító Nándorfehérvár alá, az ágyúk hamarosan rombolni kezdték az erősség falait. Hunyadi július 17. körül jutott a várba, miután sikeren áttörte az oszmánok vízi blokádját. A döntő ütközetre július 22-én délután került sor, az eseményekről másnap maga Hunyadi számolt be. A vár súlyosan megrongálódott, egyes sérüléseket még novemberben sem tudták helyreállítani. Az oszmán ágyúk jelentős része a keresztények kezére került, egyes értesülések szerint ezek száma 12 nagy ágyút, 8 követ kilövő ágyú volt, továbbá a falak alatt még 150 kőhajító is maradt.

A Nándorfehérvár alatt harcoló kereszteseknek nagyon fontos szerep jutott, a legnagyobb számban Németországból és Itáliából érkeztek, vezetésüket Kapisztrán János látta el. A győzelem után arra vártak, hogy megindulhat a törökök elleni hadjárat. A lelkes keresztesek folyamatosan jöttek Magyarországra, a sebenicói püspök beszámolója szerint nagy számban gyülekeztek Bécsben, sokan már Budán tanyáztak. A hadjárat azonban elmaradt és ebben sok ok játszott közre. Egyrészt Hunyadi és Kapisztrán János is eltávozott az élők sorából, másrészt a "nagyhatalmak" továbbra sem küldtek katonákat, mivel a győzelmet elegendőnek tartották.

Egyedül III. Calixtus pápa tett valamit érdemben az oszmánok ellen. 1456. június 29-én egy bullát bocsátott ki, amelyben az egyháziakat a tized hadjáratra történő befizetésére szólította fel Határozott arról is, hogy a Nona és a Vespera között három alkalommal minden fél órában harangozzanak, és hasonlóan az esti Angelusnál is. A győzelem és a déli harangszó elrendelése kötözz nincsen okozati kapcsolat, de "a véletlenek szerencsés összejátszása" az idők folyamán összemosta a két eseményt. A diadal hírét július 28-án Budán harangkongatással ünnepelték, miközben a bulla csak ezt követően érhetett Magyarországra. A klasszikus értelemben vett déli harangszót VI. Sándor pápa rendelte el az 1500-as jubileumi szentévben.

A győzelem híre Itáliában elsőként Velencébe érkezett meg, és a Köztársaság továbbította az információkat. A városállamnak elvileg vezető szerepe lett volna egy tervezett törökellenes hadjáratban, de csak akkor támogatta volna az elképzeléseket, ha többi európai hatalom részvétele is biztossá válik. Velence augusztus 7-én kapta meg azokat a győzelmi jelentéseket, amelyeket Szécsi Dénes esztergomi érsek, Juan Carvajal pápai legátus, és Urbano Vignato írtak. 5 nappal később pedig levélben gratuláltak Hunyadinak. Egy velencei krónika is megemlítette az ostromot, az ifjabb Marino Sanudo 150 ezres török seregről, 40 napig tartó harcról számolt be. Pontosan tudta, hogy július 23-án volt a végső győzelem, ismerte Hunyadi latin nyelvű levelét is.

Bologna augusztus 9-én Velencétől értesült a nándorfehérvári diadalról, amelyet kitörő örömmel fogadtak. Megszólaltak a város harangjai, és a vezetés háromnapos, körmenettel ékesített ünnepélyt rendelt el. Kirakták a legfontosabb ereklyéket, körülöttük 52 fényes gyertyát helyeztek el. Hunyadi levelét lefordították olaszra és bemásolták a krónikába, sőt a bejegyzés végén néhány szemtanúra is hivatkoztak. A hazatérő keresztesekben mély nyomot hagyott az ostrom, megemlékeztek az oszmánok rendkívüli tűzerejéről és az aknák alkalmazásáról. Firenze és Milánó szintén Velencétől kapta az információkat. Francesco Sforza örömtüzek gyújtása mellett döntött.

A győzelemről III. Calixtus pápa augusztus 12-én szerzett tudományt III. Frigyes császártól. A pápa hatalmas ünneplésre adott parancsot, minden templomnál rövid körmenetet tartottak. Flavio Biondo a következő év karneválján tartott ünnepségekről számolt be, amely még a pogány hagyományokon alapult. A Circus Flaminius-on gyakorlatilag eljátszották a csatát, többek között megjelenítették Carvajal bíborost, de Kapisztrán János is feltűnt a szereplők között. Egy másik krónikás, Infessura szerint a keresztények július 24-én győzték le a törököket, akik 60 ezer főt veszítettek, a magyarok közel 200 ágyút és jelentős muníciót is zsákmányoltak.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!