Lassan születnek a közös történelemkönyvek
2008. április 22. 13:00
Korábban
Kollektív terápia lehet a tankönyvek megírása
Constantin Iordachi, a CEU Történelem Tanszékének docense az 1989 utáni román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Elmondása alapján a nyolcvanas évek végén még rendkívül ellenséges, majd továbbra is fagyos viszony fokozatosan engedett fel. Az olvadás - érdekes módon - épp a katonai együttműködés területén kezdődött, majd a nagypolitikában és a többi területen folytatódott. Iordachi kiemelte a megbékélési folyamat külső tényezőinek szerepét is - a nemzetközi közösség (az EU és az USA) befolyását, amelyet azonban szerinte mégsem lehet kényszernek tekinteni. Rámutatott az együttműködés formális kereteinek kialakítására, valamint a kölcsönös függőség felismerésének fontosságára is, amely lehetővé tette, hogy beinduljon egy normalizációs folyamat, a továbbra is jócskán előforduló feszült időszakok (a státustörvény, az aradi Szabadság-szobor vagy a Gozsdu-Alapítvány ügye) ellenére is.
Román kollégájához hasonlóan a történész-diplomata Borsi-Kálmán Béla (ELTE-BTK) is szélesebb geopolitikai összefüggésben elemezte a magyar-román viszonyt és annak változásait. Eszerint a másfél évszázados nemzetépítési rivalizálás folyamatában Románia - a sikeres érdekérvényesítésnek köszönhetően - komoly előnyre tett szert Magyarországgal szemben, de ez az előny mulandó lehet. Mindemellett Borsi-Kálmán Béla leszögezte, hogy a történelmi vitákat a magyar és a román történészeknek kell megoldaniuk, majd - reagálva Constantin Iordachi előadására - azt is hozzátette, hogy az igazi megbékéléshez elengedhetetlen a múlt (pl. Nagy-Románia létrejötte, a román nemzetiségi politika és következményei vagy a dákoromán kontinuitás kérdése) (ön)kritikus vizsgálata is. A megbékélés mindezek nélkül csak formális és felszínes lehet.
Az előadások mondanivalója számos ponton találkozott egymással. Többször is szóba került, hogy a tényleges párbeszéd alapja az önismeret - a közös történelemszemlélet kialakításához legelőször arra van szükség, hogy önmagunkkal, saját identitásunkkal is tisztában legyünk. A párbeszéd során ugyanakkor nem a másik meggyőzése a cél, hanem már maga a párbeszéd is az lehet, amely egyfajta "kollektív terápia" gyanánt is szolgálhat.
A nemzetállami nézőpontok túllépése viszont rendkívül nehéz feladat, mivel a múlt értelmezése a nemzeti identitás szerves részét képezi - a kisebbségi közösségek számára különösen, de ugyanez érvényes az újonnan megalakult államokra is, amelyek saját államiságukat kívánják megerősíteni a hangsúlyosan nemzeti történelemszemléleten keresztül.
Visszatérő motívumként jelent meg az idő szerepe is, azaz hogy a párbeszéd - konkrétan egy közös történelemtankönyv megalkotása vagy a tanárképzés összehangolása - hosszú évekbe, sőt, évtizedekbe telik. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint a német-lengyel közös tankönyvek említett példája. Mindazonáltal a múltról folyó párbeszéd, illetve a jelent is meghatározó történelem közös értékelése egyértelműen a közeledés egyik kulcsfontosságú mozzanata - és a valódi megbékélés nélkülözhetetlen eleme.
Kollai István - Zahorán Csaba, Terra Recognita Alapítvány
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
