Történelmi múltat idéznek a gyulafehérvári síremlékek

A gyulafehérvári székesegyház síremlékeinek térbeli elhelyezkedése klasszikus mintát szolgáltatnak arra, hogy az egymást követő hatalmak monumentumai miképpen fejezték ki a mindenkori erőviszonyokat. Azt, hogy az erdélyi vajdaság, majd az önálló erdélyi fejedelemség urai valójában hol nyertek végleges nyughelyet a gyulafehérvári főtemplomban, a jelenlegi állapotok alapján nehéz rekonstruálni. 1600-1601-ben Mihály vajda és Basta zsoldosai dúlták fel, 1658-ban a törökök és tatárok pusztították, a 18. században pedig a templombelsőt többször átalakították.

A Hunyadiaknak tulajdonított síremlékek jelenleg a déli mellékhajó nyugatról számított második boltszakaszában találhatók. Az északi templomrészben megépített Várdai-kápolnában helyezkednek el Izabella és János Zsigmond tumbái. Számos régész és művészettörténész hangot adott azon véleményének, hogy mivel a középkorban a templom jótevőjét központi helyre, a főoltár közelébe temették, Hunyadi János kormányzó és rokonai síremlékei valószínűleg a kereszthajóban a négyezet közelében állhattak. A csatajelenetek ábrázoló domborműves oldallapok a kutatás szerint az 1530-as években, Statileo János erdélyi püspök megrendelésére készültek. A Hunyadi-kultuszhely kialakítása egyben összekapcsolódott az erdélyi öntudat kiformálódásával.

Egy, a szakirodalom által pontatlannak tartott itáliai forrás több információt is elárul. Egy Erdélyben szolgáló zsoldoskapitány, bizonyos Centorio Ascanio a kormányzó sírhelye mellett Fráter György végső nyughelyét is megjelölte. A bíboros teteme "végre helyet kapott a gyulafehérvári templomban, ahová néhány barátja szállította, a templom nagyobb hajója közepén a Hunyadi Corvin János királyé [helyesen: kormányzóé] mellett, kősírban helyezték el, melyet utoljára Ferdinánd költségén Castaldo rakatott."

Egy másik forrás összetévesztette Hunyadi János testvérének síremlékét Szapolyai János, szerinte itt található sírjával, ugyanakkor jelezte, hogy Hunyadi János és Fráter György emlékművei egy csoportot alkotnak. Giovanandrea Gromo, aki János Zsigmond testőrkapitánya volt, megörökítette, hogy Izabella királyné tumbája a templom egyik eldugott helyén fekszik. Lehet, hogy ő ezt így gondolta, azonban a 15-16. századi templomi temetkezéseknél az a hely számított a "legkeresettebbnek", ahonnan az elhunyt egykor a szertartásokat követte.

Gyulafehérváron temették el Báthory Andrást, akinek holtteste Fráter György sírja mellé került, aki szintén bíboros volt s szintén erőszakos halált szenvedett. Báthory András mellé kerültek Báthory Boldizsár földi maradványai. A Rákóczi és Bethlen családok jeles tagjai is itt temetkeztek. A síremlékek egyes darabjait ma az északi és a déli mellékhajók 18. század első felében összeállított falioltárai őrzik.

Az eredeti helyzet rekonstruálásában Kazinczy Ferenc visszaemlékezései segítenek. Az 1816. évi erdélyi utazásait színes útleírásokban megörökítő Kazinczy különösen érdeklődött az önálló Erdély története iránt. Mivel érezte, hogy kultuszhelyen jár, megpróbálta visszaadni a panteon eredeti berendezését. Ennek alapján Bethlen Gábor, Károlyi Zsuzsanna és Bethlen István síremlékei a déli mellékhajóban, míg a Rákócziaké velük átellenben az északi mellékhajóban kaphattak helyet.

A Rákócziak lehettek azok, akik kialakíthatták a síremlékekkel kijelölt végleges térszimbolikát. A főkapun érkező - előre haladva - először a főhajó tengelyébe, a főszentély elé állított Hunyadi János síremlékével találkozhatott, amire rápillantva felidézhette magában Erdély dicsőséges régmúltját. Ezen az útvonalon megszemlélhette az erdélyi állam alapítójának tartott Fráter György sírhelyét, illetve a közelben fekvő Báthoryakét. Nem messze megpillanthatta Izabella királynő, János Zsigmond valamit Bocskai István tumbáit. Visszafordulva - a főhajóból jobbra nézve - a Rákócziak síremlékére eshetett tekintette, majd balra fordítva a fejét a Bethlenek emlékműveit láthatta. A két dinasztia között állva megérezhette, hogy mit is jelenthetett valójában a fejedelemség fénykora.