Togo Heihacsiro Kosaku

2007. október 4. 23:43

(1847 - 1934)

Togo Heihacsiro Kosaku, Japán tengernagy, 1847-ben született.

Az 1867-1968-as polgárháborúban a mikádó mellett harcolt. Angliában végezte tengerésztiszti tanulmányait, hazatérve, az 1894-1996. évi japán-kínai háborúban a Naniva páncéloscirkáló parancsnokaként tüntette ki magát. 1898-ban altengernaggyá nevezték ki. Az 1904-1905-ös japán-orosz háború kitörésekor ő lett a japán egyesített hadiflotta főparancsnoka. Már a háború kezdetén tanújelét adta kiváló képességeinek: meglepő támadással beszorította az orosz flottát a Porth Arthur-i kikötőbe, s ezáltal biztosította a japán hadsereg zavartalan átszállítását Japánból Mandzsúriába. 1904. augusztus 10-én visszaverte a Porth Arthur-i öbölből kitörő orosz flottát, úgy, hogy nagyrészt megsemmisítette azt.

Legnagyobb győzelmét 1905. május 27-28-án aratta a Koreát és Japánt elválasztó csuzimai tengerszorosban. Az orosz balti-tengeri hajóhad Rozsgyesztvenszkij altengernagy vezetésével, Afrika megkerülésével, 5 és fél hónapi hajóút után érkezett a Távol-Keletre. Togo admirális hadiflottája (mintegy 100 különböző nagyságú hajó) az oroszokkal párhuzamos haladási irányt vett fel, így ki tudta használni tüzérsége minőségi fölényét. A szétlőtt, felbomlott orosz flotta a történelem egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el: valamennyi csatahajó elsüllyedt, csak 3 hajó jutott el Vlagyivosztokba, 6 hajót pedig semleges területen internáltak. Togo mindössze 3 torpedónaszádot és 700 embert vesztett. A csuzimai győzelem el is döntötte a háború sorsát.

Togo tengernagyi rangot, 1907-ben nemesi címet kapott, s „a szamuráj” melléknevet ragasztották rá, amely az ősi japán harcoshoz méltó bátorságát jelképezte. Togo hamarosan visszavonult a flottától, s életének hátralevő éveit filozofálással és virágai gondozásával töltötte. Azt mondták róla, kardja volt nemzetének, és a japán hit szerint arra ügyelt, hogy e kard tiszta maradjon, és amikor hüvelyéből kirepül, visszatükrözhesse népe lelkét. Togo Heihacsiro közmegbecsüléstől övezve, 1934-ben halt meg Tokióban.