I. Sándor

(1888 - 1934)

I. Sándor, 1921-1929 között a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-től az állam nevének megváltoztatásával Jugoszlávia királya, 1888. december 16-án született Montenegróban, a Karagyorgyevics-dinasztiából. Apja I. Péter király (uralkodott: 1903-1921), anyja pedig I. Miklós montenegrói király lánya, Zorka hercegnő volt.

Sándor tisztként szolgált 1912-1913-ban a Balkán-háborúkban, sikeresen gyarapítva Szerbia területét. 1914-ben apja régenseként lépett fel. 1914. július 28-án - az egy hónappal korábban, Szarajevóban meggyilkolt Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös halála miatt - az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának, s megkezdődött az I. világháború. A szerb hadsereg főparancsnoka Sándor herceg, régens lett. A hadműveletekben az antanthatalmak oldalán vettek részt. A szerb hadsereg az osztrák-magyar hadsereggel szemben Bulgária hadba lépéséig sikeresen ellenállt, ezután a szerb kormány és a hadsereg egy része Bitoljig, illetve Korfu szigetére vonult vissza. 1915-1918 között Szerbiát német, osztrák és bolgár csapatok szállták meg.

A háború végén, 1918. december 1-jén Szerbia egyesítette a Monarchia délszláv tartományait, ás létrejött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. I. Sándor 1921-ben, apja halála után lépett a trónra. 1922-ben vette feleségül I. Ferdinánd román király lányát, Mária hercegnőt. A király tevékenyen részt vett 1921-ben a kisantant létrehozásában. 1929-ben szétkergette a parlamentet, eltörölte az alkotmányt (a sajtó- és gyülekezési Szabadságot is), és bevezette a monarcho-fasiszta királyi diktatúrát. 1929. október 3-án lett az állam új neve: Jugoszláv Királyság. 1934 februárjában aláírta a Jugoszlávia, Románia, Görögország ás Törökország közötti balkáni antantszerződést.

Politikája miatt a fasiszta titkosszolgálatok közreműködésével a horvát usztasák 1934. október 9-én Barthou francia külügyminiszterrel együtt Marseilleben meggyilkolták. Utódának II. Sándort, majd II. Pétert kiáltották ki.