Berni csoda, pesti gyász

1954. július 4-én rendezték az ötödik labdarúgó-világbajnokság döntőjét Bernben. A magyar Aranycsapat, vitathatatlanul a világ legjobb válogatottja, 3:2-re kikapott Nyugat-Németországtól. A németek visszanyerték nemzeti büszkeségüket, a magyarok pedig elvesztették a kevés dolog közül az egyiket, amiért az ötvenes években lehetett ezt az országot szeretni.

Vesszen Puskás, vesszen Sebes

Németország hónapok óta nem tud betelni a győzelem emlékének felelevenítésével: játékfilm készült `a berni csodáról`, `a berni hősöket` színpadon is lehet látni, nem is beszélve a televíziós állomások dokumentumfilmjeiről. Könyveket adtak ki, vagy adtak ki újra, például Helmut Rahnnak, az 1954-es győztes gól szerzőjének 1959-es visszaemlékezéseit `Gólokat lőni - ez a hobbim` címmel.

De ez még nem elég: a Bild am Sonntag című lap 1,76 méter magas szobrot is csináltatott a csatárról, a győztes gól rúgásának pillanatában felvett testtartást megörökítve. A szobrot július 11-én avatják fel az esseni stadion előtt, a teret természetesen Helmut Rahnról nevezik majd el. Speyerben kiállítás nyílt Németország és a világbajnokságok címmel, ezer tárggyal, 1954-es szerelésekkel, Beckenbauer cipőjével, az Anglia győzelmével végződött 1966-os világbajnoki döntő után a Wembley-stadionból elcsent labdával.

Németország tíz év óta először örült igazán, Magyarországon ugyanaznap elkeseredett tüntetések törtek ki. A ZDF német televízió a döntő jubileumára 90 perces dokumentumfilmet készített, mely eddig a legteljesebb és legprecízebb munka, ami a témáról készült. A Múlt-kor a film történész-szakértőjét, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársát, Ritter Lászlót kérdezte a budapesti eseményekről és a film németországi fogadtatásáról.

Gól

A történész elmondása szerint a tüntetők legnagyobb része egy másik sporteseményről, a Népstadionból érkezett, ahol aznap épp nagyszabású atlétikai versenyt rendeztek. A torna végén a hetvenezer néző nem indult rögtön haza, hanem végighallgatta a világbajnoki döntő közvetítését - és nem hitt a fülének. A tömeg - melynek pontos létszámát ma sem ismerjük - a Keleti Pályaudvar felé indult, s a "Vesszen Puskás, vesszen Sebes" kiáltások már ekkor hallhatók voltak.

Csalódottság és forradalom

Voltak, akik nem álltak meg a jelszavak skandálásánál. Néhány csalódott szurkoló széttört egy sportbolt kirakatában látott tablót, mely az Aranycsapatot mint a VB győztes válogatottját ábrázolta. Mások Sebes Gusztáv, a válogatott szövetségi kapitányának ablakait zúzták be a Baross téren.

A legismertebb tüntetés azonban a Blaha Lujza téren volt, a Népsport és más lapok szerkesztősgének otthont adó Sajtóház előtt. Az emberek ekkoriban nagyobb sportesemények után azonnal megvették a frissen a nyomdából érkező sportlapot, hogy részletesebb hírekhez jussanak az eredményekről. Mivel még mindig nem akarták elhinni, mi történt, most is így tettek. Az újságolvasás azonban tüntetésbe csapott át, s a spontán demostrációk még napokon át folytatódtak. A Blaha Lujza téri tüntetéssel ellentétben azonban - melyen a rendőrök alig avatkoztak közbe - a későbbi napok csoportosulásait már kordában tartotta a hatóság. Az OTSB Hold utcai székháza előtti tüntetés egyik résztvevője pl. a kutatóknak elmondta: az utcát a rendőrök lezárták, az embereket egy idő után nem engedték be.

A tüntetéseknek egyáltalán nem volt rendszerellenes éle - mondja a történész. Az emberek haragja Puskásék és különösen Sebes Gusztáv szövetségi kapitány ellen fordult, és nem a politikusokat okolták a fiaskóért.

Sepp Herberger edző gratulál Fritz Walter csapatkapitánynak a meccs után

A magyar tévén pénteken levetített "A berni csoda" című film alkotói rendkívül alapos munkát végeztek: német, magyar, svájci és olasz levéltárakban kutattak, az összes felkutatható filmet és fotót összegyűjtötték, és többórás interjúkat készítettek az összes számba jöhető szereplővel. Ritter szerint ennek az aprólékos kutatásnak tulajdonítható a film hatalmas németországi sikere is.

"Az 56-os forradalomban közvetlenül nem játszott szerepet a világbajnokság elvesztése" - mondta a Múlt-kornak Ritter. "De az biztos, hogy az emberek hangulata kicsit más lett volna, kicsit kevésbé lettek volna csalódottabbak."