Túlélni az Everestet

2003. április 25. 20:57

1953-ban Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay dacolva a halállal elsőként érték el a világ legmagasabb hegyének, a Mount Everestnek a csúcsát. Ötven évvel később fiaik, Peter Hillary és Jamling Tenzing Norgay visszatérnek, hogy újból megvívják apáik harcát. Az első, történelmi jelentőségű hegymászás 50. évfordulóját a National Geographic Channel egyedülálló dokumentumfilmjével, a Túlélni az Everestet című műsorával ünnepli.

Ez a film a kitartás és a leplezetlen érzelmek története. A betegségek, az időjárás és az oxigénhiány a hegymászók állandó útitársai. Peter Hillary és Jamling Norgay együtt vág bele a nagy kalandba, amelyre Brent Bishop, a National Geographic Society egykori elnökének, Barry Bishopnak a fia is elkíséri őket. Barry Bishop a National Geographic fotósaként tagja volt az első amerikai csapatnak, amely 1963-ban meghódította a csúcsot.

A dokumentumfilm bepillantást nyújt e mostani, rendkívüli expedíció hátterébe. A nézők most első ízben hallhatnak áldozatokról, versengésekről és a heggyel kapcsolatos titkokról. Csatlakozzanak Önök is az expedícióhoz, és hol eufórikus, hol keserves, hol életveszélyes pillanatoknak lehetnek tanúi! Olyan közel kerülnek a világ legmagasabb hegycsúcsához, amilyen közel legtöbbünk soha nem kerül.

A fiúk élete örökre megváltozott, mikor apáik diadalt arattak. Jamling Norgay a következőképpen emlékszik gyerekkorára: “Hat éves voltam, mikor rájöttem, ki is volt az apám. Mindig az a fénykép van előttem, amint ott áll a világ tetején, gyerekkoromban sokat nézegettem. Igazán tisztelem azért, amit tett, és csupán olyan akarok lenni, mint ő.” Peter Hillary fáradhatatlanul dolgozott apja, Sir Edmund Hillary oldalán a nepáli emberek életkörülményeinek javításán. “Apám azért jött ide, hogy megmássza a hegyet. Azt hiszem, ekkor tudatosult benne, hogy ez nem csupán egy hegy a sok közül.” – mondja Peter Hillary.

Megláthatják, amint egyik nap az alaptáborba való leereszkedés, a legveszélyesebb részen (a Khumbu-gleccsernél ) majdnem katasztrófába torkollt. Egy szörnyűséges pillanatban levált egy jégtömb, amelynek következtében a csapat néhány tagja alatt elindult egy láncreakció: két operatőr majdnem életét vesztette, és egy gleccserszakadék fölött lógó hegymászót csupán a kötele mentett meg a lezuhanástól. Peter Hillary mindössze ennyit tud mondani az eseményről: “Ez egy szörnyű hely.”

Ám a Túlélni az Everestet több, mint meghódítani a csúcsot. A film egyben a serpák történetét is bemutatja, akik nélkül a hegymászóknak nem juthattak volna fel a csúcsra. Hisz felmászni a világ tetejére bizony sok áldozatot kíván. "Apám mindig azt mondta az embereknek, hogy azért mászott fel az Everestre, hogy a gyermekeinek már ne kelljen – mondja Jamling Tenzing Norgay. – Ötven évvel később a serpák még mindig életük kockáztatásával másznak a hegyre. Segítségükért nagyon kevés pénzt kapnak, ám ez még mindig több, mint amit a falujukban keresni tudnának.”

Peter Hillary mesél arról a bensőséges kapcsolatról, ami őt és családját a Khumbu-völgyhöz köti, beleértve a 42 iskolát, a kórházakat és klinikákat éppúgy, mint a fájdalmat, amit akkor érzett, amikor anyja és húga a Himalája felett repülőszerencsétlenség áldozata lett. Peter azonban nem tud elszakadni ettől a vidéktől. Minden veszély ellenére újra és újra nekivág a felhők közé vezető útnak.