1400 évvel ezelőtt fácán faroktollak borították be az eget Japán felett

1400 évvel ezelőtt egy rendkívüli jelenségnek köszönhetően vörös fénynyalábok jelentek meg az égen Japán felett. Az akkori szemlélők egy gyönyörű, vörös tollakból álló legyezőről beszéltek, amely beragyogta az eget. A különleges, Kr. u. 620-ban feljegyzett fényjelenség azóta is élénken foglalkoztatja a tudósok fantáziáját. Japán kutatók egy nemrégiben publikált tanulmányban felfedték a rejtélyes „farktollak” titkát.

„Ez a legrégebbi csillagászati feljegyzése a »vörös jelnek«” – nyilatkozta Rjuho Kataoka tokiói sarkkutató. „Bár teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, de valószínű, hogy a jelenség egy vörös színben pompázó sarki fény lehetett, amely a mágneses viharok alatt keletkezik” – tette hozzá Kataoka professzor, aki kutatótársai közreműködésével egy tanulmányt tett közzé a különleges fényjelenségről.

Kataoka szerint a sarki fény inkább szalagszerű hullámzással jelentkezik az égen és nem igazán jellemző, hogy fácán farktollakra emlékeztető vörös fénynyalábokban manifesztálódjon a mennyboltozaton. Egyes kutatók a Kr. u. 620-ban feltűnt jelenséget egy üstökössel magyarázzák, de ez – ha lehet – még távolabb van az igazságtól, mert az üstökösök ritkán vetnek vörös csóvákat az égen.

Hogy rájöjjenek mi okozhatta a jelenséget, Kataoka és csapata a Föld mágneses terének változását vette górcső alá. Megállapították, hogy Japán Kr. u. 620-ban a mágneses szélesség 33. foka mentén feküdt, jelenleg viszont a 25. foka mentén. A „fácánfarok” nagyjából 10 fok hosszúságú lehetett és azon a területen jelentkezett, amelyet abban az időben erős mágneses vihar sújthatott.

A menny hírnöke

Kataoka szerint a jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a sarki fény felvehet „fácánfarok” formát, különösen az erős mágneses viharok alatt, azaz a 620-ban valószínűleg sarki fény festett vörös, toll formájú fénycsóvákat az égre.

A fácán egyébként jelentős helyet foglal el a japán hiedelemvilágban. A hagyományos japán folklór az állatot a menny hírnökének tartja, így Kataoka szerint egyáltalán nem meglepő, hogy a legyező alakú sarki fények a madár farktollaira emlékeztették az akkori krónikásokat.

Kataoka professzor és csapata a közeljövőben újabb irodalmi műveket, hivatkozásokat szeretne tudományos szemszögből megvizsgálni. „Ez egy érdekes és sikeres példa arra, hogy a tudomány miként tud hasznot húzni azokból a papírra vetett érzelmekből, feljegyzésekből, amelyeket évszázadokkal ezelőtt a mennybolt csodálatos jelenségei ihlettek” – magyarázta.