Zűr nélkül az űrben: a hónap embere, Farkas Bertalan

2022. május 1. 16:25 Múlt-kor

A világűr magyar meghódítója 1980. május 26-án indult útjára Valerij Kubaszovval a Szojuz–36 fedélzetén. A kozmoszban töltött felejthetetlen napok nemcsak szórakozással, hanem tudományos kísérletekkel, esti mese felolvasással és magyar konzervek tesztelésével teltek.

Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan 1980-ban (Kép forrása: MTI/ Németh Ferenc)

Korábban

Labda helyett űrhajó

Az első „űrmagyar”, Farkas Bertalan történelmi tette legalább akkora szenzáció volt hazai viszonylatban, mint a szovjeteknek a Szputnyik–1 kilövése 1957-ben, vagy Jurij Gagarin Föld körüli fordulata 1961-ben. Az űrverseny következő szakaszában már az amerikaiak örülhettek, a Holdra elsőként Neil Armstrong lépett 1969. július 20-án. Bár a hidegháborús enyhüléssel és az 1975-ös közös űrrepüléssel a kozmoszban is „barátsággal” köszöntötte egymást a két nagyhatalom, a Földön túli világ meghódítása továbbra is presztízskérdés maradt mindkét fél számára.

Az első magyar űrhajós Gyulaházán született 1949-ben, és gyermekkorában még focistának készült. A nyíregyházi sportreptéren szeretett bele a repülésbe, álmai megvalósításáért az első lépést a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd a Szovjet Repülőműszaki Főiskolán tette meg. 1972-től 1978-ig a pápai repülőtéren szolgált, mint a magyar légierő tisztje, 1976-ban már első osztályú vadászrepülői képesítést szerzett.

A váratlan fordulat Farkas Bertalan életében akkor következett be, amikor a szovjet Interkozmosz űrkutatási együttműködés több „baráti ország” számára lehetővé tette – meglátva az ebben rejlő propagandalehetőséget –, hogy egy szerencsés hazafit a világűrbe küldjenek. Pápára 1977-ben érkezett a hír, hogy többen szerepelnek a Honvédelmi Minisztérium által kiadott, az űrprogram lehetséges résztvevőiről összeállított listán.

A jelöltek között volt Farkas Bertalan is, aki ekkor már családfőként állt a kihívások elé, és önként jelentkezett a válogatásra. Az előzetes szűrővizsgálatokra Kecskeméten került sor. A kör folyamatosan szűkült, míg végül mindössze heten, majd egy szovjet bizottsági döntés után már csak négyen maradtak. A Moszkvától negyven kilométerre található szovjet Csillagvárosban végzett tesztek után már csak ketten, Farkas Bertalan és Magyari Béla vetekedtek (volna) az elsőségért, ám barátságuk és közös repülési élményeik miatt a vérre menő rivalizálás elmaradt, a bajtársak kölcsönösen segítették egymást.

Az űrhajósok felkészítése (Kép forrása: MTI/ Németh Ferenc)

Már az űrrepülés előtt másfél évvel, 1978-ban Farkas Bertalanra esett a szervezők választása – a végső döntést a magyar fél hozta meg –, Magyari Béla pedig a helyettese lett. Humorral felelve a kérdések özönére, a történetet úgy mesélték az űrutazás után, hogy a 6 nappal idősebb Bertalant korelnöksége miatt illette meg az elsőség. A kiképzést mindkettőjüknek teljesítenie kellett, mert Magyari Bélának az utolsó pillanatig készen kellett állnia Farkas Bertalan pótlására.

A Csillagvárosban nem csak a magyar párost képezték ki, a táborban a szocialista tömb más országaiból is képviseltették magukat, még Mongóliából és Kubából is érkeztek a próbatételre. A nehéz napokon még a szórakozással töltött percekért is harcolni kellett: Farkasék a bolgár és román bajtársakkal a futballra, a mongolok a birkózásra, a kubaiak a táncra szavaztak. A magyar „Aranycsapat” verhetetlennek bizonyult, ezért a szovjet vezetők különválasztották a magyar párost: az egyikben Farkas Bertalan és négy játszótársa, míg a másikban Magyari Béla és csapata rúghatta a bőrt. A sors – vagy talán nem a sors – furcsa fintora, hogy végül az összes űrrepülő Farkas csapatából került ki.

Az 1979-es évre tervezett repülés meghiúsult, mert a bolgár expedíció utazása során meghibásodott az űrhajó. Farkasék nem tétlenkedtek a fennmaradó időben. Napokig tartó túlélési gyakorlatokat végeztek a mocsárban, hogy felkészüljenek arra az eshetőségre is, hogy az űrhajó nem az előzetes kalkulációknak megfelelő helyszínen landol. A legrosszabb forgatókönyvvel számolva még cápariasztóval és pisztollyal is felszerelkeztek az utazás előtt.

Az indulást megelőző napok izgatottan teltek Bajkonurban. A „pillesúlyú” magyar űrhajósnak apró ólomtéglákat kellett szkafanderébe helyezni, hogy megfeleljen az előírt limitnek. A startot megelőző öt perc gondolkozási idejüket szkafanderben ülve, kellemes melódiát hallgatva tölthették el. Parancsnokával, Valerij Kubaszovval 1980. május 26-án, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén Farkas Bertalan, ezzel Magyarország a világon hetedikként az űrnemzetek sorába lépett.

következő oldal 1 / 2