Zenei forradalmat jelentett a Beatles első kislemeze

A zenekar ikonikus fotója 1964-ből.

A Love Me Do persze nem 1962-ben született, a Lennon-McCartney által szerzett dal már évekkel korábban, a Beatles hivatalos megalakulása előtt készen állt, hamburgi fellépéseik során már színpadon is játszották. McCartney a versszakokat és a refrént, Lennon pedig az átvezető részt (bridge) írta.

Ian MacDonald zenekritikus szerint a Love Me Do a maga tompa munkásosztálybeli északiságával úgy tűnt ki az akkori slágerek közül, mint egy csupasz téglafal egy külvárosi nappaliban, vagy mint egy forradalmi harangszó első halvány hangja.

Miután a zenekar 1961-ben befejezte második hamburgi tartózkodását és vendégjátékát, egyre nagyobb népszerűségnek kezdtek örvendeni Liverpoolban, ám ezzel párhuzamosan egyre jobban belefáradtak az estéről estére ugyanazokban a klubokban való fellépések monotóniájába. 1961 novemberében az együttes egyik Cavern Club-i fellépése során találkoztak Brian Epsteinnel, egy helyi lemezbolt tulajdonosával és elismert zenei újságíróval, aki később ígyemlékezett vissza első Beatles-élményére: „Azonnal tetszett, amit hallottam. Frissek voltak és őszinték…”

Epstein a következő hónapokban egyre többet lógott a zenekar tagjaival, John Lennon és közte mély és szoros barátság kezdett kialakulni, Lennon felnézett Epsteinre, egyfajta apapótlékot látott a nála néhány évvel idősebb fiatalemberben. 1962 januárjában végül Epsteint kinevezték menedzserüknek, aki nyomban hozzálátott, hogy a Beatles megszabaduljon a még élő hamburgi szerződés minden kötelezettségétől. Ennek fejében áprilisban utoljára Németországba utazott a banda, ahol a repülőtéren szörnyű hírrel kellett szembesülniük: korábbi basszusgitárosuk és barátjuk, Stuart Sutcliffe az előző napon agyvérzés következtében elhunyt.

Angliába való visszatérésük után Epstein tárgyalásokat kezdeményezett a nagyobb lemezkiadókkal egy lehetséges lemezszerződésről. Egy meghallgatás után a Decca Records elutasította a zenekart, mivel azt prognosztizálták, hogy a gitáros bandák korszakának befellegzett. Három hónappal később azonban George Martin producer leszerződtette a Beatlest az EMI leányvállalatához, a Parlophone kiadóhoz.

George Martin és a liverpooli gombafejűek első közös munkájára 1962. június 6-án került sor a londoni EMI Recording Studiosban (a későbbi Abbey Road Studiosban). A tehetséges producer már az első nap panaszkodott Epsteinnek Pete Best dobjátékára, és nagyon nyomatékosan azt javasolta, hogy egy másik dobost keressenek helyette. A Beatles többi tagja egyébként ekkor már szintén fontolgatta Best elbocsátását, és a csere nem is váratott magára sokat: augusztus közepén a Beatles felvette helyére Ringo Starrt, akit a fiúk már jól ismertek a Rory Storm and the Hurricanes nevű zenekarból.

A banda Ed Sullivan műsorában. (1964)

A Beatles rajongóit valóságos sokként érte a tagcsere, több alkalommal is transzparensekkel és molinókkal tüntettek a döntés ellen a Cavern Club bejáratánál és kórusban skandálva fejezték ki nemtetszésüket: „Pete forever – Ringo never!” („Pete örökké – Ringo sosem!”)

A szeptember 4-i felvétel során már Ringo Starr dobolásával elkészült a Love Me Do második változata, ám Martin megint csak elégedetlen volt a dobjátékkal, ezért egy héttel később saját asszisztensét, Andy White session-dobost ültette a dobok mögé, és elkészítették a szám harmadik változatát is, amelyen Ringo Starrnak csak némi tambura-játék jutott. A kislemez B-oldalának dalában, a P.S. I Love You-ban White dobok helyett bongón üti a ritmust, Ringo Starr pedig rumbatökön. White későbbi elbeszélése szerint a lemezfelvételért 5 fontot kapott és további 10 shillinget azért, mert elhozta dobfelszerelését is, a lemez jogdíjaiból pedig egy árva petákot sem. 

Lill-Babs svéd énekesnővel egy tévéfelvételen. (1963)

Az október 5-én megjelent Love Me Do a Record Retailer listáján a tizenhetedik helyre kúszott fel, amely azért is számított komoly elismerésnek, mert ismeretlen zenekarok korábban nem jelentettek meg saját szerzeményt első kislemezként. A Beatles televíziós debütálása szintén megtörtént október folyamán, a People and Places című regionális hírműsorban szerepeltek néhány dalukkal.

1962 decemberében a zenekar befejezte ötödik és egyben utolsó hamburgi koncertsorozatát. 1963. február 11-én a Beatles egyetlen stúdiófelvétel során tíz dalt vett fel a Please Please Me című debütáló nagylemezükhöz. Ezt egészítették ki azzal a négy számmal, amely már az első két kislemezükön is megjelent. 1963 januárjában, a Love Me Do mérsékelt sikere után, a Please Please Me című kislemezt két hónappal az album megjelenése előtt, 1963 januárjában adták ki. Minden brit listán az első helyet érte el, kivéve a Record Retailer-t, ahol a második helyen végzett. Ezzel kitört a Beatlesmánia, a világ megőrült és kifordult a helyéről.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig