Veszedelmes lett volna Buda helyett Bécs felé indulni 1849 tavaszán

2023. április 27. 09:05 Csernus Szilveszter

Korábban

Tavaszi ébredés

A Duna-Tisza-közén szembenálló császári erők három hadtestből álltak (az I., II., és III. hadtestből, Josip Jelačić, Ladislaus von Wrbna és Franz von Schlick vezetése alatt), amelyek 55 000 főre rúgó létszáma Windisch-Grätz javára tolta el az erőviszonyokat. A kevesebb mint 50 000 főt számláló magyar erők Gyöngyös körzetében gyülekeztek. A terv a következő volt: a 16 644 honvédet és 68 löveget számláló, Görgey vezette VII. hadtest magára vonja a császári erők figyelmét, mégpedig olyan erődemonstrációkkal, hogy Windisch-Grätz azt higgye, a magyar fősereggel van dolga. Eközben a sereg kétharmada déli irányba indul, majd a Tápiónál északnyugatra kanyarodik, hogy oldalba vagy hátba támadja a Gödöllő térségében állomásozó császári fősereget. Ez a feladat három hadtestre, a 11 440 katonával és 40 löveggel bíró, Klapka vezette I., a 9 060 fővel és 37 löveggel rendelkező, Aulich Lajos vezette II., illetve a 11 254 honvédet és 40 löveget számláló III. hadtestre hárult, amelyet Damjanich János vezetett.

Than Mór

A tápióbicskei ütközet

A terv siker esetén Windisch-Grätz seregének bekerítésével és a főváros felszabadításával kecsegtetett, de kockázatos is volt: ha a császáriak rájönnek, hogy Hatvan felé nem a fősereg áll velük szemben, könnyen elsöpörhették volna, tovább nyomulva a Tisza és az ideiglenes főváros, Debrecen felé.

Április elsején a gyöngyösi Orczy-kastélyban a katonai vezetés véglegesítette a terveket és elkészítette a parancsokat. A tavaszi hadjárat nyitányára április második napján, Hatvannál került sor. A – Görgey távollétében ideiglenesen – Gáspár András ezredes vezette VII. hadtest Schlick hadtestének egy dandárjába ütközött, akit Windisch-Grätz felderítésre (szavai szerint „nyúlvadászatra”) küldött a magyarok ellen. A nyúl azonban megfutamította a vadászt, aki Hatvanig vonult vissza: Schlick altábornagy hadtestét itt majdnem bekerítették a honvédek, így a császáriaknak az egyetlen közeli Zagyva-hídon kellett visszavonulniuk, ami veszélyes helyzetet eredményezett, hiszen egy folyó által kettévágott sereg igencsak sebezhető.

A visszavonuló császáriak üldözését a várost, majd a hidat védő hadosztály hősiessége hiúsította meg - az igazán szorult helyzetre utal, hogy az ezt a feladatot ellátó Kalchberg ezredes megkapta tettéért a legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet. (Bona Gábor: A tavaszi hadjárat. In: A szabadságharc katonai története, szerk.: Bona Gábor, i. n., h. n., 199–230).

A parancs szerint a császáriakat délről átkaroló bekerítő erőknek a Nagykáta–Tápiószentmárton vonalat kellett elérnie április 4-éig, ám a tervbe váratlan hiba csúszott. A Klapka I. hadtestéhez hírt hozó környékbeli parasztok ugyanis az osztrák főerők elvonulását jelentették Tápióbicskéről, de azt nem tudhatták, hogy Jelačić még két utóvéd-dandárt a faluba rendelt. Klapka hibát követett el azzal, hogy – mielőtt bevonult – saját felderítőit nem küldte be a Tápió túloldalán fekvő településre, így a faluban ellenségbe ütközött. A horvát határőr-zászlóaljak ellentámadásba mentek át és a Tápió hídját is visszafoglalták a meglepett honvédektől, maga Klapka is majdnem fogságba esett.

A visszavonulókat Dessewffy Arisztid ezredes hősiesen fedezte, amíg a Nagykátáról rohamtempóban megérkező Görgey és Damjanich felmentésükre küldte a III. hadtestet. „Fiúk, ma nektek kell megmenteni a magyar fegyver becsületét” – buzdította Görgey a kassai 9. honvédzászlóaljat, vagy ismertebb nevükön a „vörössipkásokat”, akik nem véletlenül váltak 1848–1849 leghíresebb egységévé: kisöpörték az ellenséget a faluból. A tápióbicskei csatában zajlott le 1848–1849 leghíresebb párbaja is Hermann Riedesel őrnagy és Sebő Alajos alezredes között; ez ihlette Jókai Mórt A kőszívű ember fiai írásakor, amelyben a két lovassági tisztet Baradlay Richárd és Palvicz Ottó személyesítette meg.

A váratlan ütközet után a császáriak már sejtették a főerők valódi helyzetét, ami a hadjárat sikerességét veszélyeztette. Windisch-Gratzet emellett egy Hatvannál végrehajtott felderítés is arról győzte meg: bekerítés fenyegeti, így hadosztályainak egy részét a Duna felé irányította, megmaradt erőit pedig Jelačićtyal egyesítette Gödöllőnél. Görgey még mindig döntő ütközetre törekedett, így Isaszeg előtti manővereivel két választást hagyott Windisch-Grätznek: vagy vállalja a csatát, vagy visszavonul a katonailag védhetetlen Pestre, nyomában az ellenséggel.

Április 6-án Isaszegnél immáron a két harcoló fél főerői csaptak össze. Görgey mellett Damjanich honvédjeinek kitartásán és Aulich bátorságán múlott, hogy az ütközet magyar győzelmet eredményezett, nem elhanyagolható lélektani előnyhöz juttatva a magyar honvédsereget. Az osztrák sereg a harapófogótól végül megmenekült.

előző oldal következő oldal 2 / 5