Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?

2022. április 16. 13:35 Múlt-kor

Korábban

Honnan jött a tulipánmánia?

A Spanyol Királyságtól függetlenedő Hollandiára az 1600-as évek közepén páratlan gazdagsági prosperitás köszöntött. A politikai, kulturális és gazdasági fellendülés, az ún. holland aranykor időszaka volt. 1602-ben, a század legnagyobb vállalata, a Holland Kelet-indiai Társaság megalakulásával párhuzamosan Amszterdamban megnyílt a világ első tőzsdéje. Az ipari termelés fejlődésével és a kereskedelem fellendülésével a gyarmatosító Hollandia a világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdaságává, tengeri nagyhatalommá vált. Kialakult egy tehetős polgári réteg, amely korábban soha nem tapasztalt luxust engedhetett meg magának. Ebben a helyzetben kerítette hatalmába a holland társadalmat az 1630-as években kibontakozó tulipánmánia.

A tulipán a közép-ázsiai területekről a perzsák közvetítésével jutott el az Oszmán Birodalomba. A nyugat-európaiak valószínűleg a flamand diplomata, a 16. század közepén I. Ferdinánd német-római császár követeként az Oszmán Birodalomban szolgáló Ogier Ghiselin de Busbecq révén ismerkedhettek meg a különleges növénnyel. A tulipán néhány éven belül meghódította a német területeket, majd a 16. század végén Németalföldre is eljutott. Az elültetett tulipánhagymák jól reagáltak a szokatlan éghajlati viszonyokra, így nem volt akadálya, hogy az új növény elterjedjen a holland tartományokban.

A szépség és az egzotikus növények iránt rajongó holland társadalom tehetősebb tagjai hamarosan elkezdték tulipánokkal díszíteni csodálatos kertjeiket. A pompás virág néhány év alatt a polgári és arisztokrata porták legfőbb ékességévé, egyfajta státuszszimbólummá vált. A különböző színekben pompázó, csíkos, kockás, egyedi mintázatú szirmok valósággal megbabonázták a hollandokat. Eleinte mutatós kiállítási darabokként bukkantak fel, ám a tulipánkereskedésnek hamarosan saját piaca lett. A brit kutató hat vállalatot talált, amely tulipánok kereskedelmére specializálódott.

Hendrik Gerritsz Pot 1637-es festménye a virág bolondjairól

A tulipánárak 1636 decemberétől 1637 februárjáig fokozatosan emelkedtek, a Switzernek nevezett hagyma értéke például a 12-szeresére nőtt, Goldgar pedig talált egy különleges esetet, amikor 5000 guldenért kelt egy gumó. Ennyiért már egy elegáns lakást is lehetett vásárolni Amszterdam belvárosában. Ám nem ezek az árak voltak a megszokottak. A feljegyzésekben csupán 37 esetet talált, amikor 300 guldennél több pénzt fizettek ki egy tulipánhagymáért. Hozzá kell tenni, hogy ez sem volt kevés összeg, egy mesterember ennyit keresett meg egy év leforgása alatt.

Tehát a tulipánkereskedelemben valóban voltak túlzó árak, és a tulipánmánia némely kereskedőt tényleg utolért, ám az teljesen kizárt, hogy holland társadalom egésze – a kéményseprőtől az inasig – érdekelt lett volna eme kétes üzletben. A vásárlók többsége azon kereskedők közül került ki, akik luxuscikkekkel foglalkoztak vagy egyéb spekulatív üzletekben voltak érdekeltek. A szobalányok és parasztok távolról sem vettek részt benne.

Goldgar 350 embert azonosított név szerint, akik belefogtak a tulipánbizniszbe, ám ez a szám természetesen alacsonyabb lehet a ténylegesnél, hiszen nem tudott belenézni minden egyes holland város dokumentumgyűjteményébe. Az általa vizsgált kereskedők esetében nem talált semmilyen utalást arra nézve, hogy a tulipánüzlet összeomlását követően az adott család csődbe került volna. Gyakran emlegetik Jan van Goyen holland festőt, aki állítólag mindenét elveszítette a „kerti szajha” miatt. Történetét annyiban kell kiegészíteni, hogy nem a virág, hanem az átgondolatlan földspekulációi tették tönkre őt. Ha bárki is szenvedett kárt a tulipánüzlet hatása miatt, a kialakuló pénzzavara csupán átmeneti volt.

17. századi vízfestmény az egyik leghíresebb és legdrágább tulipánról, a Semper Augustusról

„Azon emberek, akik a legtöbb pénzt vesztették a tulipánbiznisz bedőlése miatt, olyan gazdagok voltak, hogy ezer gulden elvesztése nem okozott nekik problémát” – magyarázta a kutató. Hozzátette: bár általános holland gazdasági összeomlás nem volt, járulékos károkról maradtak fenn feljegyzések a tulipánőrület kapcsán: a hitelképesség átmeneti elvesztése, a kereskedők közti kapcsolatok megromlása, a fizetési hajlandóság csökkenése valamilyen szinten természetesen károsította a piacot és a bonyolult hitelkapcsolatokra épülő kereskedelmet.

„A tulipán a korszak keresett terméke volt, a vásárlók pedig mindenkoron pénzt adnak az éppen aktuális divatért. Ha valakit nevetségessé tesz egy egyszerű virág, elkerülhetetlen, hogy ne gúnyolódjanak rajta mások” – tette hozzá.

A tulipánhagymák ára a későbbi századok folyamán már sohasem közelítette meg az 1637-es szintet. Egy Semper Augustusért 1739-ben már bárki számára megfizethető összeget, 0,1 guldent kértek a kereskedők. Bár az árak jelentősen csökkentek, a németalföldiek tulipánszeretete nem lankadt, és a sajt, a fapapucs, a csatornák és a szélmalmok mellett még manapság is a lenyűgöző szépségű virág az, amely elsőre eszükbe jut az embereknek, ha meghallják Hollandia nevét.

előző oldal 2 / 2