Valóban hullák fotózásához használták a 19. századi „pózolóállványokat”?
2021. február 4. 14:31 Múlt-kor
A közelmúltban széles körben elterjedt (elsősorban az interneten) az a tévhit, miszerint a számos, a 19. században készült fényképen látható „pózolóállványokat” arra használták, hogy már halott egyéneket állítsanak be életszerű testhelyzetekbe. E nézetnek semmiféle valós alapja nincs: a legfelületesebb pillantás is egyértelművé teszi, hogy ezek az eszközök egyáltalán nem voltak képesek még egy gyermek testtömegének megtartására sem. Valójában az élő embereknek segítettek abban, hogy mozdulatlanok maradjanak a hosszú exponálási idő alatt.
Korábban
A fotózás korának kezdetén a különféle eljárások, például a dagerrotípia lényegesen hosszabb időt vettek igénybe egy-egy kép elkészítéséhez, mint az ma megszokott – egy percet, vagy annál is több időt is igénybe vehetett. A stúdiófotózás különösen nehéz volt a modern, elektromos világítástechnika előtti időben.
A legkorábbi fotótípusokon akár fél-egy órán át is tarthatott egy tájkép rögzítése, 1839-ben a dagerrotípia feltalálása másfél percre csökkentette a legtöbb fénykép exponálási idejét. Az 1880-as évekre a technika odáig fejlődött, hogy három-nyolc másodperc alatt elkészültek a képek. Azonban akár az egy másodperces exponálási idő is elég ahhoz, hogy az alany megmozdulva elmosódást idézzen elő a fotón.
Erre válaszul születtek meg a pózolóállványok. Használatuk kétségtelenül indokolt volt, mivel a fotóalanyoknak teljesen mozdulatlanul kellett maradniuk a teljes exponálás során – még az állványok használata mellett készült fényképeken is gyakran előfordulnak mozdulás miatti elmosódások – ez különösen az alanyok kezeinél figyelhető meg.
Ugyanez az oka annak, hogy a 19. századi fényképeken ritkán látni mosolygó alanyokat – ilyen hosszú ideig tökéletesen kitartani egy, a nyugalmi helyzettől eltérő arckifejezést meglehetősen nehéz.
Ahogy Mark Twain írta egy levélben a Sacramento Daily Union című újságnak: „A fénykép felettébb fontos dokumentum, és nincs terhelőbb dolog, ami az utókorra szállhatna annál, mint egy bolondos, buta mosoly, elkapva és megörökítve.”
A képeken szereplő egyének mind állványokkal lettek beállítva – egyes esetekben élesebb szemre lehet szükség a kiszúrásukhoz.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód
- A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
- Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
- Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
- Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
- Kilincs a túloldalon
- Az én 89-em
- Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?
- A húsvéti cikkben reagált Deák a magyarok szakadárságának vádjára 09:50
- Svéd és svájci diplomaták is mentették a budapesti zsidóságot 08:20
- Példaképpé vált hazájában a polgárháborút megnyerő Abraham Lincoln tegnap
- Könyörtelenül számolták fel az „emberiség dögvészeit”, a tengeri banditákat tegnap
- A brit kormányzat kénytelen volt eleget tenni a zendülő matrózok követeléseinek tegnap
- Tragédia kényszerítette ki a futballpályák modernizációját az Egyesült Királyságban tegnap
- Igazi klasszikusok csendülnek fel a Pannon Cigányzenekar koncertjén tegnap
- A könnyűzene nemzetközileg elismert mesterei érkeznek idén Budapestre tegnap
