2020. különszám: Egészségünk története
ITT támogathatsz bennünket

Vakmerő nő a frontvonalban: fényképezőgép, bozótkalap és gyöngy fülbevaló

2020. szeptember 20. 08:28 Múlt-kor

Hallottak már Robert Capáról? Nyilván. És ha azt a nevet hallják, Dickey Chapelle? A legtöbben ekkor legfeljebb csak találgatnak. Pedig Dickey háborús fotós-újságíróként legalább olyan bátran ment a frontvonalba, mint a világ talán leghíresebb fényképésze. Mindketten tudósítottak a második világháborúról és a világégés után Délkelet-Ázsiában fellángoló harcokról, és mindketten a mai Vietnám területén lelték halálukat. Két nagy különbség azonban mindenképpen volt köztük: nemük és hírnevük tekintetében. Dickey Chapelle nem mindennapi történetét csak kevesen ismerik.

Dickey Chapelle

A találkozás után egy napig nem mosott kezet

Az 1919-ben Wisconsinban, német gyökerekkel rendelkező középosztálybeli családban született Georgette Louise Meyert már gyermekkorában is jobban lekötötték a társadalom által általában „fiúsnak” tekintett foglalatosságok, mint például a kimagasló felfedezőkedv vagy éppen a repülés.

Bár családja pacifista volt, Louise-t – talán éppen ezért – rendkívüli módon vonzotta a háború (ami persze nem jelenti azt, hogy ne ítélte volna el az esztelen öldöklést). A lány annyira jól tanult, hogy egy teljes évet átugrott a középiskolában, 16 éves volt csupán, amikor ösztöndíjasként felvételt nyert a Massachusetts Institute of Technologyba (MIT). Itt mindössze két évet töltött, mivel az elméletnél sokkal jobban vonzották az éles bevetések.

Milwaukeeba visszatérve repülőórákat vett, ám amikor folyamatosan aggódó édesanyja rájött, hogy viszonyt folytat az egyik pilótával, a nagyszüleihez, Floridába száműzte lányát. A repüléstől azonban itt sem tudott elszakadni, és hamarosan a TWA repülőgép-társaságnál kapott állást. Szemproblémái miatt azonban le kellett mondania a pilótakarrierről. Hamarosan új életcélt talált: a fotózást. A TWA alkalmazásában álló Tony Chapelle, a világ egyik első haditengerészeti fotósa vezette be a fényképezés alapjaiba. A tanár-diák kapcsolat szerelembe fordult: 1940-ben egybekeltek, és 15 éven át voltak házasok.

Dickey becenevét a Déli-sarkot repülővel elsőként elérő admirális, Richard Evelyn Byrd ellentengernagy, sarkkutató után kapta, akivel egy alkalommal kezet is rázott, majd több napig nem mosott kezet – így szól legalábbis a legenda. Chapelle saját maga azonban egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ez volt egyik nagymamája leánykori neve. Mint azonban kiderült, ez az eredettörténet sem állja meg a helyét, így feltehetően már sohasem fogjuk megtudni, honnan vette becenevét.

Fényképész-újságíróként Dickey akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor a New York Times 1940 októberében lehozta egy tudósítását, két évvel később pedig már a Look magazinnak küldött cikkeket amerikai katonák panamai kiképzéséről. Az igazi nagy dobás lehetősége azonban a háború végén adódott a számára: képeket készített ugyanis az 1945. február–márciusban zajló Ivo Dzsima-i és az áprilistól júniusig tartó okinavai ütközetekről.

Hogy mennyire nem ijedt meg a háborús környezettől, jól mutatja, hogy Ivo Dzsimán csak a rengeteg, feje felett zümmögő méhre panaszkodott. Később, a sátorba visszatérve világosította fel „lakótársa”, hogy azok valójában golyók voltak. Itt készült egyik leghíresebb, a sérült, később felépülő William Fenton tizedest ábrázoló képe. Sebesülteket ábrázoló fotóinak közvetlen társadalmi haszna is volt, mivel ekkoriban az USA-ban megnőtt a véradások száma.

Dickey persze nem csak sérülten fekvő vagy harcoló katonákról készített képeket. A bakákat szabadidejük eltöltése közben ábrázoló képei olykor erőteljesebben hatnak a befogadóra. Míg azonban a közlegényekkel jó kapcsolatot ápolt, a tisztek nem nézték jó szemmel a jelenlétét. Miután lőtt néhány fotót az Ivo Dzsimán harcoló amerikai katonákról, egy dühös hadnagy káromkodva szidta le, hogy hátráltatja a hadműveleteket.

Felkavaró képeit ráadásul nem volt hajlandó minden újság lehozni. Dickey egész életében küzdött a katonai cenzúrával, amely meghatározott szempontok szerint válogatott a megjelenésre szánt képei közül. Az okinavai csata után elvették katonai sajtóengedélyét, így az 1950-es évek elején – annak ellenére, hogy olyan hírek is keringtek róla, hogy megfordult a koreai háborúban – férjével Európában járt, hogy megörökítse a Marshall-terv megvalósítását, emellett pedig segélyszervezetek munkatársaként dolgozott.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. ősz: Hiúságunk története
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
1942-es tükörszelfiDickey által lencsevégre kapott, 1956-os menekültekAmerikai katonák panamai kiképzése Chapelle fotóján1957 januárjában New Yorkban, miután kiutasították Magyarországról
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár