Vakmedve-korbácsolás és patkányheccelés – véres állatviadalok Shakespeare Angliájában 

A kegyetlenség karneválja

Az arénák nemcsak medveheccelésnek, hanem számos más állatviadalnak is otthont adtak, amelyeket a korszak kutatója, Stephen Dickey egy alkalommal a „kegyetlenség karneváljának” nevezett. Ezek közé tartoztak a patkány- és borzheccelések, kutya- és kakasviadalok, és más gyomorforgató látványosságok, mint például vak medvék korbácsolása. A nézők örömmel nézték, ahogy a bikák a szarvukkal a levegőbe dobják a rájuk támadó kutyákat, és közkeletű vélekedés volt, hogy a bikák heccelése puhábbá, és fogyasztásra alkalmasabbá teszi a húsukat. Mind közül a legbizarrabb látványosság talán az volt, amikor egy csimpánzot egy ló hátára kötöztek, amelyet aztán az arénában szabadon engedtek, hogy vicsorgó kutyák üldözzék. Egy olasz kereskedő a következőképpen számolt be a látványosságról: „Csodálatos nézni, ahogy a ló vágtat, földbe rúg és türelmetlenkedik, miközben a majom szorosan a nyereghez van kötve, és gyakran kiáltozik, amikor a kutyák megharapják”.

Bár a viadalokat sokan felvillanyozónak, sőt, viccesnek találták, természetesesen a kritikusok is hallatták a hangjukat. Puritán miniszterek és egyházi személyek a bűn és semmittevés tanyáinak bélyegezték az arénákat, és amellett érveltek, hogy az ott zajló viadalok ösztönzik a szerencsejátékot, az alkoholizmust és a prostitúciót. Mégis: „Ugyanannyi civil vallásos ember járt ide, mint ahány angyal van a pokolban” – írta egy alkalommal a viadalok egyik kritikusa. Másokat még jobban felbőszített a tehetetlen állatok egymás elleni heccelése. Az íróként és naplóíróként ismert John Evelyn  1670-ben, egy viadal meglátogatása után „durva és mocskos” időtöltésnek nevezte a játékokat, amely során boldogan dagonyázik a „barbár kegyetlenségben”.

A kritikusok tiltakozása ellenére a véres viadalok még a 17. század nagy részében is töretlenül folytak. London első számú medvearénáját 1656-ban rövid időre – a lordprotektor, Oliver Cromwell erkölcsi megtisztulás érdekében indított kampánya jegyében – bezárták, ám a játékok nem sokkal később újra ugyanolyan véres körülmények között folytatódtak. 1662-ben egy olyan medvekert is épült, amely mellé közvetlenül egy kocsmát is felhúztak, így aztán a látogatók ebédjük elfogyasztása és sörivás közben is élvezhették a brutális látványosságot. 

A viadalok csillaga végül az 1700-as években áldozott le. Az állatokkal szembeni hozzáállás valamelyest megváltozott, és egyre többen emelték fel a szavukat az alávaló gyakorlattal szemben. Az állatviadalokat 1835-ben, egy parlamenti törvénnyel tiltották be teljesen, ám illegálisan azóta is tartanak állatküzdelmeket. Dél-Londonban még ma is két utca, a Bear Gardens és a Bear Lane utal a területen egykoron zajló viadalokra, a buldog neve pedig éppen a bika- és medveheccelések során játszott szerepe miatt kapta a nevét. 

1. Véres játékok
2. A kegyetlenség karneválja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Kádár

• Egész életében dacolt a Kádár-rendszerrel Radics Béla, a gitárkirály
• Bár szakmai tapasztalata nem volt, mégis az MTI személyzeti vezetője lett Kádár János felesége
• Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Negyven éve mutatták be az István, a királyt
• Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
• Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?