2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Tilalmak és pajzánság: ilyen lehetett a középkori emberek szexuális élete

2021. december 27. 18:50 Múlt-kor

Mikor?

A kora középkorban az egyház igen sok időbeli korlátozást helyezett a szexuális életre. A „tiszta napok” listája jobbára megegyezett az egyházi ünnepek naptárával. A közösülés nem volt engedélyezett a nagy ünnepekkor (például húsvétkor vagy karácsonykor), sem a nagyböjt hat hetében, sem vasárnap, sem a különféle egyéb böjti napokon. Ezzel voltaképpen az egyház meglehetősen kevés napot hagyott „szabadon” a közösülésre, bár számos történész szerint erősen kétséges, hogy e szigorú szabályokat valóban betartották.

A 12. századra mindenesetre a kánonjogászok engedékenyebbé váltak, és elvárásaik sokkal inkább összhangban voltak a laikus lakosság elvárásaival és szokásaival. Az egyház arra kérte a híveket, az Úr napján inkább tartózkodjanak – amennyiben lehetséges – a szexuális tevékenységtől ahelyett, hogy megparancsolta volna a vasárnapi önmegtartóztatást. Az egyházjog emellett – a korabeli orvosi szakkönyvekkel egyetemben – nem javasolta a közösülést a nő menstruációja, terhessége, illetve laktációja idején.

A fenti tiltásoktól eltekintve azonban a házasság elhálását követően a házaspárnak „igényei szerint” kellett szexuális életet élnie. A házastársi kötelesség az egyházi hagyomány fontos eleme volt: már Szent Pál is arról írt, a házastársaknak teljesíteniük kell azt egymás felé, és mindkét fél rendelkezett hatalommal a másik teste felett. Az évszázadok során ez nem változott sokat: mind a férjnek, mind a feleségnek jogában állt követelni a közösülést, és ilyen esetekben a másiknak mindig kötelessége volt együttműködni.

Míg a középkorban a házasság intézménye jobbára a férjet helyezte hatalmi helyzetbe a feleség felett, a házastársi kötelesség egyfajta kivételes egyenlőséget teremtett. E kötelesség azonban felveti annak a kérdését is, vajon a középkori ember ismerte e a házasságon belüli nemi erőszak fogalmát.

Tekintve, hogy az elhált házasságban élők a továbbiakban kötelesek voltak közösülni, ha a másik úgy akarta, a válasz minden valószínűség szerint nem – különösen a törvény szemében. A házasságon belüli tettleges erőszak ettől függetlenül büntethető volt, még ha önmagában a szexuális kényszerítés nem is – e tekintetben tehát bizonyos mértékben cselekvőképes maradhatott a bántalmazott fél a bántalmazóval szemben.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár