Öt karácsonyi mítosz, amellyel a mai napig találkozni a mindennapokban

A Mikulást mindig joviális, kövér emberként ábrázolták

Napjaink Télapó-képe két fő elemből tevődik össze: a keresztény hagyomány által ismert 4. századi Szent Miklós demrei (a mai Törökország területén) püspökből, aki ajándékokat osztogatott a gyermekeknek, illetve a keresztény térítés előtti germán hagyományból, mely szerint a téli napforduló idején a napjainkban „nagy vadászat” néven ismert kavalkád (amely Európa-szerte később önálló folklórelemként kelt életre) élén Odin (más alakokban Wotan, Woden stb.) főisten végiglátogatja a halandók településeit, és ajándékokat (fizikaiakat és lelkieket) hoz nekik. A germán istenség alakja számos elemben tovább él napjaink nemzetközi Mikulás-képében: nagy, ősz szakálla, a szánját húzó nyolc rénszarvas (Odin hagyományosan egy nyolclábú ló, Sleipnir hátán közlekedik), és a korábbi ábrázolásokra jellemző csuklyája egyértelműen tőle származnak.

Egyes helyeken segítői is fennmaradtak bizonyos formában – a holland Sinterklaas segítője hagyományosan a kora újkorban kialakult Zwarte Piet („Fekete Péter”), egy ibériai mór, aki a rossz gyermekeket elhurcolja zsákjában rabszolgának a Földközi-tengerre. Odin két legközelebbi segítője két holló, Huginn és Muninn, akik a világ híreiről értesítik az istent – hasonlóan ahhoz, ahogy Zwarte Piet értesíti Sinterklaast arról, mely gyermekek érdemelnek ajándékot.

Nem volt azonban ennyire egyenes az ide vezető út: a rénszarvasok húzta szánon az égen repkedő Télapó először 1821-ben tűnik fel, és csak 1837-től van utalás arra, hogy a kéményen keresztül látogatja meg az amerikai gyermekeket. Az Egyesült Államokban a polgárháború előtt gyakran ábrázolták szakáll nélkül, sőt, kimondottan vékony emberként is. 1809-ben az egyik első amerikai író, Washington Irving egy holland stílusú, széles karimájú kalapot hordó, nagydarab, pipázó emberként írta le Szent Miklóst. E kép később egy széles mosolyú, barna hajú férfivá alakult, mígnem 1863-ban Thomas Nast német születésű amerikai karikaturista ábrázolta jókedvű, fehér szakállú, piros ruhás kövér férfiként. Ez vezetett aztán a fentebb már említett 20. századi képhez, amelyet jórészt a Coca-Cola hirdetéseinek köszönhetünk.

1. A kereskedők elrontották a karácsonyt annak elüzletiesítésével
2. A karácsonyi üdvözlőlapok nagy hagyományra tekintenek vissza
3. Clement Clarke Moore írta a „Karácsony előestéje” című költeményt
4. A karácsonyfa régi keresztény hagyomány
5. A Mikulást mindig joviális, kövér emberként ábrázolták

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Magyarország gazdasága a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• 1946 nyarára olyan értéktelenné vált a pengő, hogy az utcán hajították el a bankjegyeket
• 1956 miatt is késett a Borsodi Vegyi Kombinát elindulása
• Volt, aki féltette a túl sok szabadidőtől a népet a szabad szombatok bevezetésekor
• A rendszerváltoztatás belülről
• A haderő mellett a gazdaság fejlesztését is megcélozta a győri program
• Naponta nőttek tizenötszörösükre az árak a hiperinfláció idején
• Különösen kegyetlen körülmények között dolgoztatták a Hortobágyra kitelepítetteket
• Miért sikerült a lengyeleknek az, ami a magyaroknak nem?
• Nyolc áldozatot követelt a Kádár-korszak sikervállalatának építése